Cat Stevens egyik legnagyobb slágere az elmúló szerelmet, a búcsú fájdalmát idézi, miközben az egykori kedvesnek címzett jókívánságokat, figyelmeztetéseket is tartalmaz.

A dalnak rengeteg feldolgozása született az évek során. Ezúttal csupán egyetlen egyet választottam. Ezen 46 évvel később maga Cat Stevens énekel a következő évben elhunyt Chris Cornell társaságában.

A mostani dalt ugyanabban az évben ismerhette meg a közönség, mint az előzőt, és ahhoz hasonlóan hatalmas siker aratott. A Guns N' Roses azok közé az előadók közé tartozik, akik sosem tudták elérni, sőt talán még megközelíteni sem az első lemezükön nyújtott teljesítményt. A Sweet Child O' Mine a jól ismert gitárbevezetéssel, Axl Rose hangjával, a híres szólóval, majd az outróval egy máig emlékezetes dal, valódi klasszikus. 

A videóból hiányzik Slash szólójának egy része, a nagylemezen jelent meg a teljes változat:

Egy korai koncertfelvétel:

Végül egy svéd énekesnő sajátos feldolgozása, amelyben a zongora kerül előtérbe:

Az ausztrál együttes dala annak idején hatalmas sikert aratott, legismertebb számukká vált.

Így szólt az amerikai énekes-gitáros Bonnie Raitt 2016-os feldolgozásában:

A free jazz és a rhytm and blues találkozása egy különleges lemezen. Amennyiben nyitottak vagyunk az utazásra, az amerikai szaxofonos magával ragadó muzsikája képes egy távoli világba repíteni. Mint mindenütt, a szerelem/ szeretet ott is jelen van. Hallgassuk csak!

Erre a hétre egy réges-régi kedvencem választottam. Ha jól emlékszem, egy budapesti ismerős néni fiának köszönhetően hallottam először. Vele sohasem találkoztam. Az édesanyja viszont tudta, sejtette, mennyire fontos számomra a zene, ezért ajánlotta, hogy kérjek a fiától néhány kazettát. Talán összeírtam pár együttesnevet, akikről sejtettem, hogy jók, ő meg küldött egy-egy lemezt tőlük. De az is lehet, hogy csak annyit üzentem, hogy "régi", azaz hatvanas évek végi zenéket szeretnék. Nem emlékszem, hány kazettát küldött (talán még megvannak), volt köztük pl. Doors, Jethro Tull, Hendrix, Stones (a különleges 67-es lemezük) és Jefferson Airplane is. 1967-es Surrealistic Pillow lemezük a psziichedelikus rock alapműve. Erről való Marty Balin szerzeménye, a magányról, az elveszett kedves utáni vágyódásról szóló megrázó Comin' Back to Me.

A dalról feldolgozások is készültek. Hallható például Ricky Lee Jones 1991-es lemezén:

Richie Havens 1994-ben adta elő:

Végül az eredeti változaton éneklő Marty Balin előadásában:

Az énekes-gitáros koncertjein rendszeresen szerelmes dalként jelentette be az alábbi számát. Ezt egy Nashville-i koncerten annyira különlegesen tette, hogy később egy együttes ebből a konferálásból merítette a nevét. Tekintsük hát mi is a blogba illőnek ezt a hard-rock felvételt. Szemérmes énem nem engedi, hogy a címet értelmezzem vagy a szövegből idézzek. Az előadó egyébként később konzervatív politikai aktivista, a Republikánus Párt lelkes híve lett... Az alábbiakban az eredetit követően az említett koncerten készült változat, valamint egy másik koncertfelvétel hallható-látható.

Még abban az évben koncerten is eljátszották. Nem akármilyen bevezetéssel (a Nashville Pussy nevű zenekar két évtizeddel később innen vette a nevét) 

Az egy héttel ezelőtti álmodozás és a hétközi felhőtlen, bizakodó hangulatú felvételt követően ismét egy hasonlót választottam. A romantikus szövegű jazz felvétel első változata 1931-ből származik, amit alig néhány nappal később egy újabb követett. 

A lassan egy évszázados dal kezdettől igen népszerű volt, igazi sztenderddé vált. Ella Fitzgerald is elénekelte Louis Armstrong trombitájától kísérve.

A dal legismertebb változatát az amerikai The Mamas & The Papas adta elő 1968-ban.

Mama Cass itt egyedül énekli.

Ugyanebben az időszakban énekelte el Anita Harris is:

Henry Mancini hangszeres változata:

Az Erasure karácsonyi ajándékként adta elő:

Robbie Williams Lily Allen társaságában vette fel 2013-ban:

A kanadai énese Michael Bublé is elénekelte:

Eddie Vedder ukulele kísérettel adta elő:

Ma mindenképpen írnom kell ide. Azt gondoltam, valami "mást" keresek, olyan előadót választottam, akiről néhány hete hallottam először. A szerelem arról is szól, miként próbálunk a másik kedvében járni. A blogban általában sok-sok évtizeddel ezelőtti dalok szerepelnek, hiszen számomra az az időszak (a hatvanas-hetvenes évek) volt a rockzene fénykora. Valószínűleg nem sokan osztják a rég letűnt korok muzsikája iránti rajongásom. Az ő kedvükért íme egy újabb felvétel - bár ez sem ma készült és tulajdonképpen kortalan. Az amerikai énekes-gitáros egyszerű reggae dala azt a bizakodó hangulatot árasztja, ami oly sok szerelmest jellemez, amire oly nagy szükségünk van, és amit ma én is átélek.

"It's our godforsaken right to be loved, loved, loved, loved, loved"

Nem szerepelt még a blogban minden idők egyik legismertebb balladája. A power ballad műfaj első darabjai közé tartozó felvétel az Aerosmith bemutatkozó lemezén szerepel. Bár nem szerelmes dal, de az álmodozásról szól, ami gyakran annyira fontos a szerelmesek számára - különösen hogyha egymástól távol vannak. Dream On!

A legendás bostoni együttes nemrég fújta le búcsúturnéját, így már nem láthatjuk őket élőben. Az alábbiakban egy korai felvételükön adják elő a dalt.

Végül egy több évtizeddel későbbi koncertrészlet, ahol Steven Tyler többek közt Slash társaságában zongorázik és énekel.

Jóval több mint két éve indult ez a blog, és mára rá kellett jönnöm, hogy túl sok a nagyszerű szerelmes dal, az ember túl sok mindent szeretne elmondani szerelmének és mindezt túl gyakran kívánná megtenni. Ezért mostantól sűrűbben kerülnek majd ide dalok, a szokásos időponton kívül más alkalmakkor is. 

Az első "soron kívüli" felvétel meglehetősen eltér a legutóbbitól. Az akusztikus country-bluest játszó Keb' Mo', amerikai énekes-gitáros bemutatkozó lemezének dalai kivétel nélkül a szerelemről szólnak. Az alábbi a legelső ezek közül.  "Every mornin' an' every evenin'/ Every day I, I think of you/ The way you love me, through and through."

Így szólt a dal két évvel később élőben:

Egy évtizeddel később Bonnie Raitt társaságában adta elő: