Mára ismét egy különleges dalt választottam. A Metallicáról az embernek egyáltalán nem a szerelmes dalok jutnak eszébe - pedig ezen a téren is nagyot alkottak. A kőkemény, igazi fejrázós trash metal műfaj élcsapata 1992-ben egy érzelmes "power ballad"-dal rukkolt elő, ami azóta igazi klasszikussá érett. A dal stúdióváltozatának egyik érdekessége, hogy azon James Hetfield játssza a szólót is (így Kirk Hammett nem hallható rajta).

Egy akusztikus változatot is rögzítettek, amelyen szimfonikus zenekar kíséri őket:

Egy korai koncertváltozat 1992-ből:

A számtalan feldolgozás közül íme néhány különlegesebb: Egy gregorián kórus előadásában:

Napjaink egyik legismertebb énekesnője is eldalolta nem akármilyen kísérettel (gordonkán például Yo-Yo Ma játszik): 

Középkori hangszerekkel is előadták:

Egy különleges finn banda is felvette a repertoárjába:

Egy meglehetősen hatásvadász előadás zongorán:

Dave Gahan, a Depeche Mode énekese is felvette repertoárjába:

Egy újabb szimfonikus változat egy angol-amerikai énekesnő előadásában:

Végül egy meglehetősen könnyed változat: