Egyik nagy kedvencem utánozhatatlanul tud énekelni az emberi sérülékenységről, a szeretet iránti vágyról. Nick Drake e dalának hangszerelése a Velvet Undergroundból nemrégiben távozott John Cale munkáját dicséri. Mindig hittem benne, hogy az ehhez hasonló zenék jobbá képesek tenni az embereket.

I never felt magic crazy as this
I never saw moons, knew the meaning of the sea
I never held emotion in the palm of my hand
Or felt sweet breezes in the top of a tree
But now you're here
Brighten my northern sky

Az egy hete elhunyt legismertebb Szörényi Szabolcs szerzemény is tulajdonképpen szerelmes dal, amely szerint "fő hogy egy lány úgy szeressen, ahogy nekem jó." Bár akad, akinek a haj is nagyon-nagyon fontos...

Valamiért csak most került sorra az AC/DC. Az ausztrál bandát hangzása, színpadi alakítása, kőkemény, feszes rock and rollja az egyik legfontosabb rock együttesé teszik. Hallgassuk egyik híres dalukat:

Íme egy élő felvétel 1980-ból. Ezen néhány nappal halála előtt láthatjuk Bon Scottot és természetesen a kölyökképű, iskolásruhás, szólójával és szertelen ugrabugrálásával egyaránt Chuck Berryt idéző Angus Youngot is:

Most érkezett a hír az Illés és a Fonográf együttesekben is játszó Szörényi Szabolcs haláláról. Emlékezzünk rá a Fonográf egyik ötven évvel ezelőtti, kevésbé ismert dalával, amelyen hatásosan érvényesül az ő basszusgitárja is:

Szerencsére megörökítették egyik korabeli fellépésüket:

Az egyik legismertebb blues sztenderd az önzetlen szerelemről szól. Számos többé-kevésbé hasonló előzményt követően 1949-ben Tampa Red rögzítette elsőként, és énekelte az oly sokszor ismételt refrént: "When Things Go Wrong with You It Hurts Me Too."

A dal Elmore James előadásában vált ismertté, aki a szöveget is módosította, és slide gitárszólójával tette emlékezetessé a felvételt.

Elmore James nyomán rengeteg blues előadó játszotta el. Például John Mayall:

Se szeri se száma a további feldolgozásoknak.

Hobo teljesen átírta a szöveget, amely így a hippikorszak fiatalon elhunyt "hőseinek" állít emléket.

Néhány héttel halála előtt egyik utolsó koncertjén Luther Allison is előadta:

Végül Keb' Mo akusztikus változatát hallhatjátok:

A mostani nem igazi szerelmes dal, nem is jellegzetes Gene Clark-szerzemény. Az énekes a lágy, melankolikus hangzást itt jóval keményebbre cseréli, a visszafogott countrys-folkos stílust felváltja a nyers blues. Ennek megfelelően a szöveg sem a szokásos: a máskor magányosan merengő, búsan borongó előadó itt gátlástalan, laza csavargóként pózol. A folyton úton levő koncertező zenész hencegését halljuk, aki elégedett mozgalmas életével, esze ágában sincs megállapodni. Többek közt szeret a szép hölgyeknek is énekelni: "I´m a fool for the highway, I never thought of settling down/ I like to play my music when there´s lots of pretty women around/ Never noticed any difference between a woman and a lady/ I love 'em all from sixteen to eighty."

A napokban hunyt el a Grateful Dead egyik alapítója, Phil Lesh, aki a zenekar megszűnéséig annak basszusgitárosa volt.  Az együttes egyik ismert dalával búcsúzom tőle.

A legendás Grateful Dead az egyik legjelentősebb amerikai "koncertzenekar." A színpadon előadott spontán improvizációik hangulatát stúdiólemezeik általában nem tudták visszaadni. A Sugar Magnolia-t rendszeresen játszodták - állítólag majdnem 600-szor csendült fel a színpadról. Az alábbiakban ezek közül az élő felvételek közül válogattam. Rögtön az első a legkülönlegesebb, azon ugyanis Duane Allman gitárjátékát is élvezhetjük.

A mostani dal a nemrégiben elhunyt Kris Kristofferson emlékét idézi.

"Waking in the morning to the feeling of her fingers on my skin
Wiping out the traces of the people and the places that I've been"

Otis Redding a "27-esek klubjának" egyik kiemelkedő alakja. E dala is azok közé tartozik, amelyek csupán halála után jelentek meg.

Hamarosan a Grateful Dead vette fel repertoárjába. A következő években rendszeresen felhangzott a hippi-korszak legendás együttesének koncertjein. Az a Ron "Pigpen" McKernan énekelte, aki nemsokára maga is 27 évesen hunyt el.

A Black Crowes 1990-es feldolgozása világhírűvé tette az együttest, amely ugyanabból a Georgia államból származott, ahonnan Redding is.

Az utolsó változaton a dalt egy szintén 1968-ból származó Deep Purple-slágerrel (Hush) kötik össze össze.

Cat Stevens egyik legnagyobb slágere az elmúló szerelmet, a búcsú fájdalmát idézi, miközben az egykori kedvesnek címzett jókívánságokat, figyelmeztetéseket is tartalmaz.

A dalnak rengeteg feldolgozása született az évek során. Ezúttal csupán egyetlen egyet választottam. Ezen 46 évvel később maga Cat Stevens énekel a következő évben elhunyt Chris Cornell társaságában.