Az énekes-gitáros koncertjein rendszeresen szerelmes dalként jelentette be az alábbi számát. Ezt egy Nashville-i koncerten annyira különlegesen tette, hogy később egy együttes ebből a konferálásból merítette a nevét. Tekintsük hát mi is a blogba illőnek ezt a hard-rock felvételt. Szemérmes énem nem engedi, hogy a címet értelmezzem vagy a szövegből idézzek. Az előadó egyébként később konzervatív politikai aktivista, a Republikánus Párt lelkes híve lett... Az alábbiakban az eredetit követően az említett koncerten készült változat, valamint egy másik koncertfelvétel hallható-látható.

Még abban az évben koncerten is eljátszották. Nem akármilyen bevezetéssel (a Nashville Pussy nevű zenekar két évtizeddel később innen vette a nevét) 

Az egy héttel ezelőtti álmodozás és a hétközi felhőtlen, bizakodó hangulatú felvételt követően ismét egy hasonlót választottam. A romantikus szövegű jazz felvétel első változata 1931-ből származik, amit alig néhány nappal később egy újabb követett. 

A lassan egy évszázados dal kezdettől igen népszerű volt, igazi sztenderddé vált. Ella Fitzgerald is elénekelte Louis Armstrong trombitájától kísérve.

A dal legismertebb változatát az amerikai The Mamas & The Papas adta elő 1968-ban.

Mama Cass itt egyedül énekli.

Ugyanebben az időszakban énekelte el Anita Harris is:

Henry Mancini hangszeres változata:

Az Erasure karácsonyi ajándékként adta elő:

Robbie Williams Lily Allen társaságában vette fel 2013-ban:

A kanadai énese Michael Bublé is elénekelte:

Eddie Vedder ukulele kísérettel adta elő:

Ma mindenképpen írnom kell ide. Azt gondoltam, valami "mást" keresek, olyan előadót választottam, akiről néhány hete hallottam először. A szerelem arról is szól, miként próbálunk a másik kedvében járni. A blogban általában sok-sok évtizeddel ezelőtti dalok szerepelnek, hiszen számomra az az időszak (a hatvanas-hetvenes évek) volt a rockzene fénykora. Valószínűleg nem sokan osztják a rég letűnt korok muzsikája iránti rajongásom. Az ő kedvükért íme egy újabb felvétel - bár ez sem ma készült és tulajdonképpen kortalan. Az amerikai énekes-gitáros egyszerű reggae dala azt a bizakodó hangulatot árasztja, ami oly sok szerelmest jellemez, amire oly nagy szükségünk van, és amit ma én is átélek.

"It's our godforsaken right to be loved, loved, loved, loved, loved"

Nem szerepelt még a blogban minden idők egyik legismertebb balladája. A power ballad műfaj első darabjai közé tartozó felvétel az Aerosmith bemutatkozó lemezén szerepel. Bár nem szerelmes dal, de az álmodozásról szól, ami gyakran annyira fontos a szerelmesek számára - különösen hogyha egymástól távol vannak. Dream On!

A legendás bostoni együttes nemrég fújta le búcsúturnéját, így már nem láthatjuk őket élőben. Az alábbiakban egy korai felvételükön adják elő a dalt.

Végül egy több évtizeddel későbbi koncertrészlet, ahol Steven Tyler többek közt Slash társaságában zongorázik és énekel.

Jóval több mint két éve indult ez a blog, és mára rá kellett jönnöm, hogy túl sok a nagyszerű szerelmes dal, az ember túl sok mindent szeretne elmondani szerelmének és mindezt túl gyakran kívánná megtenni. Ezért mostantól sűrűbben kerülnek majd ide dalok, a szokásos időponton kívül más alkalmakkor is. 

Az első "soron kívüli" felvétel meglehetősen eltér a legutóbbitól. Az akusztikus country-bluest játszó Keb' Mo', amerikai énekes-gitáros bemutatkozó lemezének dalai kivétel nélkül a szerelemről szólnak. Az alábbi a legelső ezek közül.  "Every mornin' an' every evenin'/ Every day I, I think of you/ The way you love me, through and through."

Így szólt a dal két évvel később élőben:

Egy évtizeddel később Bonnie Raitt társaságában adta elő: 

A nyolcvanas évek a heavy metal fénykora volt. A műfaj képviselői általában nem a szerelemről énekeltek, ám akadnak olyan dalok, amelyeket ebbe a csoportba sorolhatunk. A Def Leppard slágere egy kemény riffel indít, de elsősorban közönségénekeltető refrénjéről híres. Talán nem kell szó szerint értelmezni, de valljuk be, van aki így (is) szereti.

A dal egy korabeli élő változatban:

Egy alkalommal hosszú heteken keresztül csupán az 1980-as évek dalai közül válogattam. Ez valahogy kimaradt, pedig kétségtelenül az évtized egyik legismertebb szerelmes dala volt. Nem akármilyen felvételről van szó: a különleges bevezető mellett például az egyedi gitáron játszott híres szóló, majd a közönség által rendszeresen énekelt kórus következik. Prince utolsó koncertjének utolsó dalaként is ezt adta elő.

I never meant to cause you any sorrow/ I never meant to cause you any pain/ I only wanted, one time, to see you laughing/ I only want to see you laughing/ In the purple rain

Egy korai és egy nagyjából két évtizeddel későbbi élő felvétel:

Így szólt Bruce Springsteen előadásában:

Eric Clapton együttese is eljátszotta:

Jeff Beck és Berth Hart igencsak emlékezetes felvétele (amelyen háttérénekesként Steven Tyler is közreműködött):

Ha valaki azt gondolná, hogy a dal nélkülözhetetlen kelléke a gitár, hallgassa csak Cory Henryt, aki egy szimfonikus zenekar kíséretével adja elő.

Martin Miller és Mark Lettieri is rögzítették:

Így szólt Eddie Vedder és az Earthlings koncertjén:

Végül pedig egy olasz zenész egyetlen billentyűs hangszerrel adja elő:

Nemrég ismertem meg ezt az amerikai "soft rock" együttest. Éppen ideje volt. :)

Megosztom veletek is ezt a dalukat:

Az e heti dal szövege meglehetősen különleges, nem igazán nevezhető szerelmes számnak. Mindenesetre a az egyik leggyönyörűbb rock felvétel, amely nem mellesleg a "szerelem nyarának" legsikeresebb dala is volt. Több mint két évvel a blog indulása után éppen ideje, hogy sorra kerüljön. Az angol együttes tagjai egy Bach-dallamot felhasználva érték el a légies, barokkos hangulatot, ami a dal sajátossága. Milyen mást dalt is küldhetne az ember szerelmének? A számhoz több korabeli videó is készült, és egy akkori koncertfelvételt is mellékelek.

Két feldolgozás 1983-ből és 1995-ből egy amerikai supergrouptól (akiknek billentyűsök nélkül, power ballad formában előadott változatáról egy koncerfelvételt is láthattok) és egy skót énekesnőtől:

Végül egy 2006-os felvétel, ahol az együttes szimfonikus kísérettel és kórussal támogatva adja elő a dalt:

Ez a dal a számomra a megunhatatlanok közé tartozik. Gondolom, nem sokan hallottak Magyarországon Kevin Coyne-ról, a brit rockzene egy különleges alakjáról, aki például festő és író is volt. Ezt a dalt még együttesével, a Sirennel rögzítette.