Először egy vidám dalt terveztem, de a dolgok a héten nem alakultak túl fényesen. Közben két híres énekes is elhunyt a napokban, mindkettejüktől választhattam volna szerelmes dalt, de nem igazán tetszettek. Az utolsó pillanatban egy nyolcvanas évekből származó gyönyörűen-gyötrelmes blúz mellett döntöttem. Ebben a texasi gitáros a szerelem mellett mindenáron, makacsul kitartó férfi fájdalmát és örömét önti hangokba. Ez is azok közé a zenék közé tartozik, amikről a másik blogom végén írtam: máig nehezen tudom higgadtan hallgatni, lenyűgöz, mélyen átjár intenzitása, érzelmi ereje.

A sikerei csúcsán balesetben elhunyt Vaughan a dalt rendszeresen játszotta koncertjein is. Egy olyan változatot mellékeltem, ahol sajátos színpadi megjelenése (a kalap például elmaradhatatlan kelléke volt fellépéseinek) mellett a hangszerével végzett mutatványait is megcsodálhatjátok.