Ma Freddie Kinget hallhatjuk, amint a reménytelenül szerelmes férfi bánatát panaszolja. Nem is akárhogyan, hiszen az általa megszólaltatott "síró" gitárhang a rockzene egyik "archetípusa", amit később annyian utánoztak. A dalt elsőként 1960-ban rögzítette:
Koncertjein rendszeresen előadta:
Én Eric Clapton előadásában ismertem meg a dalt, aki számtalanszor eljátszotta. Elsőként még 1966-ban a John Mayall Bluesbreakers-szel, egy olyan koncerten, amelynek anyagát csak évekkel később tették közzé.
Másodszor a Derek and The Dominoes lemezén, ahol Duane Allman is besegített:
Magával Freddie Kinggel közösen is előadták:
Egy 1996-os és egy 2004-es felvétel:
