Az e heti dal a megcsalt, elhagyott szerelmes fájdalmát panaszolja el, aki szenvedését úgy éli át, mintha a egy oszlophoz kötve korbácsolnák (ez a whipping post). A dal védjegye a különleges 11/4-ben előadott basszusgitár bevezetés. Első változata nem keltett különösebb feltűnést, bemutatkozó lemezük utolsó dalaként volt hallható.
Koncertjeiken rendszeresen előadták a dalt, amely szolid riffjével ideális alapot adott a gitárszólóknak. Itt 1970 szeptemberében játsszák a Fillmore Eastben:
A dal legismertebb változatát fél évvel később adták elő ugyanott. Ezúttal majdnem 23 percig tartott, legendás koncertlemezükön egy teljes oldalt foglalt el. A dübörgő basszus alap és az azt színező orgona fölött-mellett a két gitáros (Duane Allman és Dickey Betts) elképesztő összjátékát csodálhatjuk, ahogyan a legkülönfélébb irányokba kalandozva kalauzolnak minket az ismeretlenbe. Hallgassátok!
Újabb fél év elteltével motorbalesetben elhunyt Duane Allman gitáros, de az együttes nem szűnt meg és a dalt továbbra is rendszeresen előadták koncertjeiken. Az eredetihez képest 45 évvel később rögzített felvételen az Allman Brothers Band egy újabb felállását hallhatjuk, amelyben Derek Trucks is játszott.
A dalt rengetegen rögzítették, közülük most csupán Frank Zappa előadását elevenítem fel, de mivel ő nagy kedvencem, két koncertről is idézem:
