A szerelem bizony fáj - ezt annyian, annyiszor és annyiféleképpen elmondták, leírták, elénekelték.

A mostani dal első változatát 1960-ban rögzítette az Everly Brothers:

A különleges hanggal rendelkező Roy Orbison már a következő évben feldolgozta:

A szintén amaerikai Gram Parsons Emmylou Harris társaságában énekelte el:

A dalt elsősorban a skót Nazareth előadásában ismerik, akik a hetvenes évek közepén igazi power ballad-ként adták elő az egyébként sokkal egyszerűbb, visszafogottabb dalt:

Cher is elénekelte tulajdonképpen a Nazareth feldolgozását adva elő:

Végül egy különleges változat, amelyet a Gram Parsonk emlékére tartott koncerten adott elő Keith Richards és Norah Jones:

Erre az alkalomra Steve Marriott feleségéhez írt dalát választottam a Humble Pie egyik lemezéről:

Korabeli élő felvétel, amelyen Marriott ukulelén játszik, míg a kiváló gitáros, Clem Clempson kíséri:

Egy héttel ezelőtt lépett fel a Glastonbury fesztiválon egyik kedvenc énekesem, Rod Stewart. Ron Wooddal együtt ismét előadta egyik közös szerzeményüket. A megelehetősen gonosz dal eredetileg a Faces egyik 1971-es lemezén jelent meg:

 Már akkor sok alkalommal adták elő élőben is. Érdemes megnézni ezeket a felvételeket, amelyek a több mint fél évszázaddal ezelőtti korszakot, illetve az együttes akkori lazaságát örökítik meg:

Két évtizeddel később az MTV népszerű Unplugged sorozatában adták elő ismét Ron Wooddal közösen:

A 80 év fölött járó Stewart ismét turnézik, és az elmúlt hétvégén így énekelte:

Mások is eljátszották. A Train 2004-ben élőben:

A Def Leppard 2006-as lemezén hallható:

Újabb két év elteltével a McFly előadásában csendült fel:

Mary J. Blige az Esernyőakadémia sorozat számára énekelte el:

MIndig nagyra tartottam John Lennont és ez valamiért azt jelentette, hogy nem kedveltem Paul McCartneyt. Túl nyálasnak, felszínesnek, könnnyednek véltem. Gyakorlatilag csupán a Beatlesnek írt dalait ismertem valamennyire. A mostani számát sem saját előadásában hallotttam először, a Faces egyik lemezén szerepelt. Nehezen akartam elhinni, hogy szerzője McCartney, hiszen egy cseppet sem könnyed dal, különösen a Faces előadásába, de el kell ismernem, hogy az eredeti sem rossz. Ez 1970-ben jelent meg McCartney első szólólemezén.

Maybe I'm amazed at the way you love me all the time/ Or maybe I'm afraid of the way I love you

A későbbiekben számtalanszor előadta. Például 1973-ben:

A legnagyobb sikert a Wings 1976-ban megjelent koncertlemezén szereplő változat aratta:

A Faces már 1971-ben előadta, kis- és nagylemezen is megjelentette. Ezúttal egy koncertről idézem fel: 

Billy Joel is eljátszotta:

2010-ben a washingtoni Kennedy Centerben McCartney tiszteletére tartott koncerten Norah Jones és Dave Grohl adta elő:

norah jones

Bár nem mindenkinek való az éjszakázás, és nem mindenkinek van lehetősége a szerelmével tölteni azt, ezúttal azokról lesz szó, akik ezt megengedhetik maguknak. A mostani dalt Bruce Springsteen írta és ő is rögzítette elsőként, ám ez a változat akkor nem jelent meg. Az énekes-gitáros átengedte a számot Patti Smith-nek, aki legnagyobb sikerét aratta vele. Így a dal tulajdonképpen mindkettejükhöz kötődik.

Smith koncertjein a későbbiekben számtalanszor elénekelte. Íme néhány korai felvétel:

Springsteen saját bevallása szerint eredetileg elégedetlen volt "az újabb szerelmes dallal", ám a későbbiekben gyakran adta el koncertjein. Alant egy szintén korai változatot láthattok hosszű bevezetéssel, eltérő szöveggel és szólózó Boss-szal: 

1993-ban a 10.000 Maniacs is nagy sikert aratott vele az akkor éppen divatos MTV Unplugged koncerten előadott változatával:

A számtalan további feldolgozástól most megkíméllek benneteket, befejezésül íme egy különleges koncertfelvétel: több mint három évtizeddel az eredetit követően Springsteen és Smith együtt adták elő a U2 társaságában:

Ezúttal ismét egy újabb példát láthatunk a társadalmi elvárásokat áthágó szerelemre. Luther Ingram a házasságtörésről énekel:

A dal igazi örökzölddé vált. Sokan feldolgozták, Például Millie Jackson:

Rod Steawart a Faces tagjaként, majd szólóban is előadta:

Elénekelte Tom Jones is:

Cassandra Wildon jazz énekesnő is felvette a repertoárjába:

Szintén jazzes Della Reese változata:

A Smashing Pupkins az 1990-es évek egyik legismertebb alternatív rock együttese, a heavy metaltól a progresszív rockig és a pszichedeliától a popzenéig számos elemet vegyített zenéjébe. Mostani daluk első változatát 1998-ban vették fel, de csak 2014-ben jelent meg:

Másodszor 2000-ben rögzítették a dalt, ami az eredetinél hamarabbb jelent meg:

Egy koncertváltozat 1998-ból:

Ma Freddie Kinget hallhatjuk, amint a reménytelenül szerelmes férfi bánatát panaszolja. Nem is akárhogyan, hiszen az általa megszólaltatott "síró" gitárhang a rockzene egyik "archetípusa", amit később annyian utánoztak. A dalt elsőként 1960-ban rögzítette:

Koncertjein rendszeresen előadta:

Én Eric Clapton előadásában ismertem meg a dalt, aki számtalanszor eljátszotta. Elsőként még 1966-ban a John Mayall Bluesbreakers-szel, egy olyan koncerten, amelynek anyagát csak évekkel később tették közzé.

Másodszor a Derek and The Dominoes lemezén, ahol Duane Allman is besegített: 

Magával Freddie Kinggel közösen is előadták:

Egy 1996-os és egy 2004-es felvétel:

A héten hunyt el Sly Stone, a Sly and the Family Stone frontembere. Ebből az alkalomból egyik legismertebb felvételével emlékezem rá:

Előadták élőben az Ed Sullivan Showban is:

Tina Turner egyik legnagyobb sikerét is ezzel a dallal aratta:

A tegnapi dal szerzője, Stephen Stills a Buffalo Springfield után David Crosbyval és Graham Nash-el alkotott együttest. Crosby előzőleg a Byrds tagjaként vált ismertté. Ez a felvétele a hippikorszak szabad szerelmének, a hármas együttlétnek állít emléket. A téma ugyanakkor a korszakban sem számított túl hétköznapinak. Állítólag ezért nem jelenhetett meg a szerintem gyönyörű dal az együttes akkori lemezén - csupán két évtizeddel később adták ki:

Crosby a dalt a szintén kaliforniai Jefferson Airplane-nek ajánlotta fel, akik 1968-as lemezükön adták elő saját változatukat Grace Slick énekével:

Annak idején a Crosby, Stills, Nash & Young 1970 nyarán rögzített koncertlemezén hallhatták elsőként a szerző előadásában: