Stevie Wonder nagyszerű 1976-os dupla lemezének "programadó" nyitódala a szeretet/ szerelem erejéről és fontosságáról szól. Folyamatosan táplálni kell, utánpótlás nélkül elvész, kiürül, átveszi helyét a folyton ránk leselkedő gyűlölet. Ne késlekedjünk, szeressük hát egymást!
Stvie Wonder 1985-ben George Michaellel közösen adta elő (utóbbi egyébként saját repertoárjába is felvette a dalt):
Negyedszázaddal az eredeti változat után, néhány nappal a 2011. szeptember 11-i New York-i merényletek után egy a capella együttes kíséretével is elénekelte:
Néhány napja hunyt el Marianne Faithfull. Az énekesnő a hatvanas években a Rolling Stones több dalát előadta, Mick Jagger barátnőjeként is ismert volt. Később élete látszólag zsákutcába jutott, ám sikerült talpra állnia, és immár "saját jogán", egészen más hanggal és szerepkörben vált ismét sikeressé. A számára a nagy visszatérést jelentő 1979-es lemezének záródala egy féltékeny nő kirohanása, aki dühét gátlástalanul és merészen vágja az őt megcsaló szerelme szemébe. Az igencsak szókimondó szöveg miatt akadt olyan ország, ahol a lemezt e szám nélkül forgalmazták.
Egy élő változat egy évtizeddel későbbről, amikor kiváló zenészek sora kísérte. Bevezetésként az énekesnő a dal jelentőségéről beszél.
A kiváló soul énekes Bill Withers bemutatkozó lemezén található dalon többek között Stephen Stills gitárjátékát is hallhatjuk. Az alig kétperces felvételbe a finom akusztikus bevezetés és a vonóskíséret mellet még az is belefér, hogy Withers (ha jól számoltam) egymás után 25-ször ismételje el, hogy "I Know". Ennyire hiányzik neki a távol levő kedvese...
"Ain't no sunshine when she's gone/ It's not warm when she's away"
Élőben is láthatjuk, amint előadja a dalt:
A dal igazi örökzölddé vált. A következő évben a 13 éves Michael Jackson első lemezén is megjelent:
Azoknak, akik hiányolják a lengyel rockzenét, íme egy 1974-es változat a Budka Suflera előadásában:
Freddie King előadásában a dal bluesos jellege domborodik ki:
1990-ben Sting adott elő egy meglehetősen jazzes változatot, amelyen B. B. King is gitározik.
Eva Cassidy énekével is hallhatjuk 1996-ból:
1998-ban a kanadai a capella együttes, a Nylons is elénekelte:
2010-ben John Mayer adta elő a Crossroads fesztiválon
Ha az embert betegség, rosszullét gyötri, mi más segíthet, mint a szerelem (ami akár függővé is tehet). A Roxy Music egyik legismertebb dala az 1970-es évek közepén a későbbi new wave irányzatot előlegezte meg.
És valóban, az 1980-as években is feldolgozták a számot. A jamaikai modell, majd énekesnő és színésznő Grace Jones előadásában láthatjátok, aki egy alaposan felpörgetett változatot ad elő:
Az amerikai Turtles hatalmas sikert arató dalát ezúttal csupán az eredeti változatában hallhatjátok. Hangulata, hangszerelése a hatvanas éveket idézi, üzenete pedig azoknak a szerelmeseknek szól, akik arról álmodoznak, hogyan élik majd le kettesben boldogan az életüket.
Billy Joel első igazán nagy sikerét ezzel a lágy, fülbemászó dallal aratta. Üzenete közismert: a szerelmesek elfogadják egymást, úgy szeretik a másikat, amilyen. Persze ez is csak egy közhely, gyakorlatilag általában nem így szokott történni (maga Billy Joel is néhány évvel később elvált feleségétől, akinek e dalt írta). A szerelmesek is előbb-utóbb szembesülnek egymás elvárásaival, és kezdetét veszik a nehézségek. De most hagyjuk ezeket, inkább hallgassuk ezt az 1977-es slágert:
Egy komolyabb, meg egy parodisztikus élő változatot is mellékelek. Utóbbin a Muppets Show kedvéért az előadó a szövegen is változtatott:
Időnként nehézségek támadnak, kétségek gyötrik az embert, de a szerelem mindig segít. Donovan dalának egyetlen változatát találtam, pedig abban nem akármilyen képeket használ az énekes-gitáros: a természettől a társadalmon, a politikai helyzeten keresztül egészen kozmikus távolságokig emelkedik. A bizonyságot minden alkalommal a szerelem jelenti számára. Ebben kell(ene) bíznunk nekünk is.
A karácsonyi dalok általában a szeretetről szólnak, valamivel ritkábban a szerelemről. A mostani inkább az utóbbihoz köthető, abban a lírai én meglehetősen kendőzetlenül vall karácsonyi vágyairól. És hát valljuk be... sokan álmodoznak ilyesmiről. A dúsgazdagoknak persze ez sem okoz gondot. A dal annyiban is időszerű, hogy Donald Trump ihlette, aki akkor éppen egy szépségkirálynővel csalta a feleségét.
A Journey 1973-ban alakult, amikor a Santana-ból kivált virtuóz gitáros, Neal Schon és Gregg Rolie orgonista énekes. További zenészekkel társulva eleinte progresszív rockot játszottak, ám ahogyan ez a műfaj a hetvenes évek második felére kimerült, elvesztette korábbi vonzerejét, lendületét, ők is váltottak. Jóval egyszerűbb, keményebb rockzenét kezdtek játszani, ennek eredményeképpen pedig a lemezeik nagy példányszámban keltek el. Ekkor csatlakozott hozzájuk Steve Perry énekes, akivel számos slágert jegyeztek. Ezek közé tartozik az Any Way You Want It is:
"So hold tight, hold tight/ Ooh baby, hold tight"
Ők is rengeteget koncerteztek, fellépéseiken dalaikat még dinamikusabban adták elő. Ezúttal egy korai, 1981-es felvételt mellékelek:
Az egyik legismertebb szerelmes dal lassan ötvenöt éves. Szerzője, a zongorista-énekes Leon Russell 1970-es bemutatkozó lemezén csendült fel. Ha az emberben kételkednek, mi mást tehet, mint ezt küldi szerelmének:
Íme egy akkori élő változat a szerző előadásában:
A dalnak több száz feldolgozása létezik, ezekből választottam néhányat. Andy Williams már a következő évben felvette:
Donny Hathaway ugyanabban az évben gospel-szerű feldolgozást adott elő:
A következő esztendőben a The Carpenters egyenesen lemezük nyitó, egyben címadó dalává tette:
Ugyancsak 1972-ben énekelte el Peggy Lee is:
Cher előadásában kétszer is meghallgathatjátok, bár igazából az énekesnő különleges öltözékei miatt mellékelem mindkettőt:
Willie Nelson csupán egy gitárral adja elő a dalt, ami így különösen meghitté, üzenete pedig hitelesebbé válik:
Koncerten is többször előadta:
Az elsősorban countryzenészként ismert Willie Nelson után a "soul királynője", Aretha Franklin is elénekelte:
Vele is több élő felvétel áll rendelkezésre:
Franklin négy évtizeddel később is előadta a dalt. Ritka jelenet, amint az énekesnő zongorán játszik, és a legnagyobb jazz-billentyűsök közt számon tartott Herbie Hancock "másodhegedűsként" kíséri őt.
Visszatérve a hetvenes évek közepéhez: akkoriban adta elő a The Temptations is, akiket ezúttal egy amszterdami koncerten láthatunk:
Így szólt Ray Charles előadásában:
Akad egy olyan változat is, amelyen több mint három évtizeddel a dal megszületése után Ray Charles Russell és Nelson társaságában énekli a nagy slágert:
Whitney Houston egy meglehetősen modernizált (csupán jóval gyorsabb, számomra elég idegesítő) változatban adta elő, bár koncerten már jobban ragaszkodott az eredetihez:
Herbie Hancock egyik lemezére is felkerült a dal. Itt Christina Aguilera énekli:
Egy díjátadón élőben is előadták:
A fiatalon elhunyt angol énekesnő, Amy Winehouse egyik lemezén ugyancsak szerepel:
Végül az a változat következik, amit Russel a Rock and Roll Hall of Fame-be (hírességek csarnokába) való beiktatásakor adott elő John Mayer társaságában: