A mostani dal elsőként John Hiatt nyolcadik lemezén jelent meg:

Bonnie Raitt előadásában vált jóval ismertebbé:

A gitárral is ügyesen bánó énekesnő koncertjein számos alkalommal előadta. Íme egy korai felvétel:

Végül egy közös fellépésük 1990-ből:

Erre a hétre egy újabb klasszikus választottam. Egy olyan amerikai népdalról van szó, amelyet már a kezdetektől többféle stílusban és szöveggel adtak elő. 

Egy korai változat Leadbellytől származik:

Jelly Roll Morton is rögzítette:

Louis Armstrong szintén felvette:

Gary Davis tiszteletes ugyancsak élőben adta elő egy meglehetősen hosszú és szellemes változatban: 

A következő egy olyan folk felvétel, amelynek "szokás szerint" átírt szövegében először hangzik el "könnyűzenei" dalban a pszichedelikus jelző:

Míg az előző az első fehér zenészek által előadott változat, a következő énekes-gitáros nem csupán fehér, de ráadásul az Atlanti-óceán túlsó partjáról származik.

Janis Joplin egy korai felvételén is hallhatjuk

Joplint az a Jorma Kaukonen kísérte, aki elsősorban a Jefferson Airplane gitárosaként vált ismertté, de saját együttest is alakított. Sok-sok évvel ezelőtt elsőként az ő előadásukban hallottam a dalt, amely az ő bemutatkozó lemezükön szerepel:

Két évtizeddel később újra előadták Jack Casadyvel közösen:

A dal egy másik neves San Francisco-i zenész, Jerry Garcia David Grismannel közösen felvett lemezén is hallható:

Marian McPartland és a Steely Dan is eljátszotta:

Végül Willie Nelson előadásában hallhatjátok:

Mára ismét egy különleges dalt választottam. A Metallicáról az embernek egyáltalán nem a szerelmes dalok jutnak eszébe - pedig ezen a téren is nagyot alkottak. A kőkemény, igazi fejrázós trash metal műfaj élcsapata 1992-ben egy érzelmes "power ballad"-dal rukkolt elő, ami azóta igazi klasszikussá érett. A dal stúdióváltozatának egyik érdekessége, hogy azon James Hetfield játssza a szólót is (így Kirk Hammett nem hallható rajta).

Egy akusztikus változatot is rögzítettek, amelyen szimfonikus zenekar kíséri őket:

Egy korai koncertváltozat 1992-ből:

A számtalan feldolgozás közül íme néhány különlegesebb: Egy gregorián kórus előadásában:

Napjaink egyik legismertebb énekesnője is eldalolta nem akármilyen kísérettel (gordonkán például Yo-Yo Ma játszik): 

Középkori hangszerekkel is előadták:

Egy különleges finn banda is felvette a repertoárjába:

Egy meglehetősen hatásvadász előadás zongorán:

Dave Gahan, a Depeche Mode énekese is felvette repertoárjába:

Egy újabb szimfonikus változat egy angol-amerikai énekesnő előadásában:

Végül egy meglehetősen könnyed változat:

A nőnap alkalmával Szépségemnek az azonnal felismerhető hangú Roy Orbison ismert slágerét választottam. A rendszeresen sötét szemüvegben fellépő amerikai énekes-gitáros legismertebb dalát 1964-ben rögzítették:

A következő évből egy koncertfelvétellel is rendelkezünk:

1987-ben különleges kísérettel adta elő:

1982-ben a Van Halen is rögzítette (mondjuk a parodisztikusnak szánt klip elég idétlen, viszont szépen dokumentálja a műfaj kezdeteit):

 Koncerten is előadták a dalt:

A Spencer Davis klasszikusa 1966-ból származik, a csupán 18 éves Stevie Winwood szerzeménye.

Egy élő felvétel 1967-ből:

Winwood és későbbi együttese, a Traffic koncerten is rögzítette:

1980-ban a Blues Brothers filmben is felhangzott. Winwood orgonáját itt fúvósok helyettesítették:

Egy évtizeddel később az angol Thunder egy korábbiaknál jóval keményebb változatot rögzített (a klip elején látható kétkazettás magnóhoz hasonlót még mi is hallgattunk annak idején):

2006-ban az AC/DC énekese, Brian Johnson énekelte:

2010-ben még Brian May is eljátszotta sajátos stílusában:

Az 1960-as évek második felének egyik klasszikusa kerül most sorra. A Moody Blues dala az egyik első olyan felvétel, amelyen mellotron helyettesíti a rockzenében is gyakran használt vonósokat. A legkorábbi szimfonikus rock felvételek egyike ez, amelyen az együttes ugyancsak úttörőként alkalmazta a fuvolát is, ami a későbbiekben számos rockegyüttes hangzását tette különlegesebbé. 

Élőben is láthatjuk őket a dalt előadva:

A dalnak sok feldolgozása létezik. Ezúttal csupán az Eric Burdon és a War második közös lemezén található különleges változatot mellékelem:

Bob Seger 1978-as balladája a későbbiekben számtalan feldolgozást ért meg, de ezúttal csak az eredetit mellékelem:

A amerikai énekegyüttes egyik legnagyobb slágere 1969-ból származik. A dalt fiatal fiatal koromból a New Kids on the Block változatából ismerem, de azt most nem mellékelem. Ez a zokogó vonósokkal és fúvósokkal színesített lágy (Philadelphia soul-ként ismert) stílus amúgy sem igazán tartozik a kedvenceim közé. Azt viszont el kell ismernem, hogy a műfaj kiemelkedő darabjáról van szó:

A blogban eddig csak egészen kivételes esetekben került sor ismétlésre. Most ismét itt az alkalom. A napokban mutatnak be ugyanis egy újabb életrajzi filmet filmet Bob Dylanről, aki rengeteg szerelmes számot írt. Mostanában meglehetősen bizakodó hangulatban vagyok, ezért egy ehhez illő dalra esett a választásom. A countrys hangulatú If Not For You az énekes első feleségével való együttélésének idilli korszakát örökíti meg, amikor még a madárdalt is kedvesének köszönhetően hallja.

If not for you/ Winter would have no spring/ Couldn't hear the robin sing/ I just wouldn't have a clue/ Anyway it wouldn't ring true/ If not for you.

A dalt ugyanabban az évben előadta George Harrison is hatalmas sikert arató első, tripla lemezén:

A következő évben Dylan fellépett a George Harrison által a bangladesi menekültek megsegítésére szervezett New York-i koncerten. Ennek próbáján játszották el közösen a dalt, amely végül másnap a közönség előtt már nem hangzott el.

1992-ben Harrison eljátszotta a dalt a Dylan három évtizedes pályafutását ünneplő koncerten is. Érdekesség, hogy erre ugyanott (A New York-i Madison Square Gardenben) került sor, ahol 21 évvel korábban Dylannel közösen énekelték.

Rajtuk kívül még sokan elénekelték. 1971-ben Olivia Newton-John:

Ugyanebben az évben Sarah Vaughan egy egészen más hangulatú, jazz-soul változatot adott elő:

Megjelent Richie Havens 1976-os lemezén is:

Rod Stewart szintén felvette repertoárjába:

Bryan Ferry ugyancsak elénekelte:

Stevie Wonder nagyszerű 1976-os dupla lemezének "programadó" nyitódala a szeretet/ szerelem erejéről és fontosságáról szól. Folyamatosan táplálni kell, utánpótlás nélkül elvész, kiürül, átveszi helyét a folyton ránk leselkedő gyűlölet. Ne késlekedjünk, szeressük hát egymást!

Stvie Wonder 1985-ben George Michaellel közösen adta elő (utóbbi egyébként saját repertoárjába is felvette a dalt):

Negyedszázaddal az eredeti változat után, néhány nappal a 2011. szeptember 11-i New York-i merényletek után egy a capella együttes kíséretével is elénekelte: