Minden hétre legalább egy szerelmes dal

Minden hétre legalább egy szerelmes dal

Illés: Az ész a fontos, nem a haj (1969)

2024. november 10. - László Andor

Az egy hete elhunyt legismertebb Szörényi Szabolcs szerzemény is tulajdonképpen szerelmes dal, amely szerint "fő hogy egy lány úgy szeressen, ahogy nekem jó." Bár akad, akinek a haj is nagyon-nagyon fontos...

AC/DC: Touch Too Much (1979)

Valamiért csak most került sorra az AC/DC. Az ausztrál bandát hangzása, színpadi alakítása, kőkemény, feszes rock and rollja az egyik legfontosabb rock együttesé teszik. Hallgassuk egyik híres dalukat:

Íme egy élő felvétel 1980-ból. Ezen néhány nappal halála előtt láthatjuk Bon Scottot és természetesen a kölyökképű, iskolásruhás, szólójával és szertelen ugrabugrálásával egyaránt Chuck Berryt idéző Angus Youngot is:

Tampa Red/ Elmore James: It Hurts Me Too (1949/ 1962)

Az egyik legismertebb blues sztenderd az önzetlen szerelemről szól. Számos többé-kevésbé hasonló előzményt követően 1949-ben Tampa Red rögzítette elsőként, és énekelte az oly sokszor ismételt refrént: "When Things Go Wrong with You It Hurts Me Too."

A dal Elmore James előadásában vált ismertté, aki a szöveget is módosította, és slide gitárszólójával tette emlékezetessé a felvételt.

Elmore James nyomán rengeteg blues előadó játszotta el. Például John Mayall:

Se szeri se száma a további feldolgozásoknak.

Hobo teljesen átírta a szöveget, amely így a hippikorszak fiatalon elhunyt "hőseinek" állít emléket.

Néhány héttel halála előtt egyik utolsó koncertjén Luther Allison is előadta:

Végül Keb' Mo akusztikus változatát hallhatjátok:

Gene Clark: Roadmaster (1972)

A mostani nem igazi szerelmes dal, nem is jellegzetes Gene Clark-szerzemény. Az énekes a lágy, melankolikus hangzást itt jóval keményebbre cseréli, a visszafogott countrys-folkos stílust felváltja a nyers blues. Ennek megfelelően a szöveg sem a szokásos: a máskor magányosan merengő, búsan borongó előadó itt gátlástalan, laza csavargóként pózol. A folyton úton levő koncertező zenész hencegését halljuk, aki elégedett mozgalmas életével, esze ágában sincs megállapodni. Többek közt szeret a szép hölgyeknek is énekelni: "I´m a fool for the highway, I never thought of settling down/ I like to play my music when there´s lots of pretty women around/ Never noticed any difference between a woman and a lady/ I love 'em all from sixteen to eighty."

Grateful Dead: Sugar Magnolia (1970)

A napokban hunyt el a Grateful Dead egyik alapítója, Phil Lesh, aki a zenekar megszűnéséig annak basszusgitárosa volt.  Az együttes egyik ismert dalával búcsúzom tőle.

A legendás Grateful Dead az egyik legjelentősebb amerikai "koncertzenekar." A színpadon előadott spontán improvizációik hangulatát stúdiólemezeik általában nem tudták visszaadni. A Sugar Magnolia-t rendszeresen játszodták - állítólag majdnem 600-szor csendült fel a színpadról. Az alábbiakban ezek közül az élő felvételek közül válogattam. Rögtön az első a legkülönlegesebb, azon ugyanis Duane Allman gitárjátékát is élvezhetjük.

Otis Redding: Hard to Handle (1968)

Otis Redding a "27-esek klubjának" egyik kiemelkedő alakja. E dala is azok közé tartozik, amelyek csupán halála után jelentek meg.

Hamarosan a Grateful Dead vette fel repertoárjába. A következő években rendszeresen felhangzott a hippi-korszak legendás együttesének koncertjein. Az a Ron "Pigpen" McKernan énekelte, aki nemsokára maga is 27 évesen hunyt el.

A Black Crowes 1990-es feldolgozása világhírűvé tette az együttest, amely ugyanabból a Georgia államból származott, ahonnan Redding is.

Az utolsó változaton a dalt egy szintén 1968-ból származó Deep Purple-slágerrel (Hush) kötik össze össze.

 

Cat Stevens: Wild World (1970)

Cat Stevens egyik legnagyobb slágere az elmúló szerelmet, a búcsú fájdalmát idézi, miközben az egykori kedvesnek címzett jókívánságokat, figyelmeztetéseket is tartalmaz.

A dalnak rengeteg feldolgozása született az évek során. Ezúttal csupán egyetlen egyet választottam. Ezen 46 évvel később maga Cat Stevens énekel a következő évben elhunyt Chris Cornell társaságában.

Guns N' Roses: Sweet Child O' Mine (1987)

A mostani dalt ugyanabban az évben ismerhette meg a közönség, mint az előzőt, és ahhoz hasonlóan hatalmas siker aratott. A Guns N' Roses azok közé az előadók közé tartozik, akik sosem tudták elérni, sőt talán még megközelíteni sem az első lemezükön nyújtott teljesítményt. A Sweet Child O' Mine a jól ismert gitárbevezetéssel, Axl Rose hangjával, a híres szólóval, majd az outróval egy máig emlékezetes dal, valódi klasszikus. 

A videóból hiányzik Slash szólójának egy része, a nagylemezen jelent meg a teljes változat:

Egy korai koncertfelvétel:

Végül egy svéd énekesnő sajátos feldolgozása, amelyben a zongora kerül előtérbe:

süti beállítások módosítása