Erre a hétre egy réges-régi kedvencem választottam. Ha jól emlékszem, egy budapesti ismerős néni fiának köszönhetően hallottam először. Vele sohasem találkoztam. Az édesanyja viszont tudta, sejtette, mennyire fontos számomra a zene, ezért ajánlotta, hogy kérjek a fiától néhány kazettát. Talán összeírtam pár együttesnevet, akikről sejtettem, hogy jók, ő meg küldött egy-egy lemezt tőlük. De az is lehet, hogy csak annyit üzentem, hogy "régi", azaz hatvanas évek végi zenéket szeretnék. Nem emlékszem, hány kazettát küldött (talán még megvannak), volt köztük pl. Doors, Jethro Tull, Hendrix, Stones (a különleges 67-es lemezük) és Jefferson Airplane is. 1967-es Surrealistic Pillow lemezük a psziichedelikus rock alapműve. Erről való Marty Balin szerzeménye, a magányról, az elveszett kedves utáni vágyódásról szóló megrázó Comin' Back to Me.
A dalról feldolgozások is készültek. Hallható például Ricky Lee Jones 1991-es lemezén:
Richie Havens 1994-ben adta elő:
Végül az eredeti változaton éneklő Marty Balin előadásában:
