A dalt elsőként az 1960-as évek közepének talán legjelentősebb amerikai együttese, a Byrds vette lemezre. A felvétel érdekessége Roger McGuinn 12 húros gitáron előadott szólója, amely Johann Sebastian Bach egyik (BWV 147-es jegyzékszámú) korálját eleveníti fel. Ugyanakkor a gyönyörű dallam és Clark lírai szövege is különlegessé teszi a számot.
Hallways and staircases everyday to climbTo go up to my white walled room out on the end of timeWhere I can be with my love for she is all that is mineAnd she'll always be there, my love don't care about time
A dalt később szerzője, Gene Clark egyik szólólemezére is rögzítette. Itt egészen más a hangulata: jóval visszafogottabb, líraibb, hangszerelése is eltérő.
Carla Olson 2013-as lemezén Richie Furay-vel közösen adta elő. Ők az eredeti változatot idézik meg:
