A legendás blues gitáros-énekes Robert Johnson utolsó felvételeinek egyike a reménytelen, szívszaggató szerelemről (a dalban meg is nevezi kedvesét).
A dal elsősorban a Rolling Stones feldolgozása révén vált ismertté. Elsőként a nagyszerű 1969-es lemezükön szereplő (country-s elemeket tartalmazó) változatot hallhatjuk. Ezt követően az Ed Sullivan Showban láthatjuk őket.
Annak idején rengeteget hallgattam az egyik kedvenc lemezemen, az 1969-es turnén rögzített Get Yer Ya-Ya's Out-on:
A következő (1972-es) turnéjukon minden korábbinál hosszabban adták elő fúvós kísérettel és (a sajnos csupán öt évig velük játszó) Mick Taylor gyönyörű szólójával.
A Faces 1971-ben adta elő a dalt - gitáron az a Ron Wood játszik, aki néhány év múlva átvette Mick Taylor helyét a Stonesban. (Néhány órája pedig együtt voltak jelen az El Clásicon, ahol a Barcelona csapata mezén a Stones jelképét viselte.)
Tony McPhee akusztikus változata valamivel közelebb áll az eredetihez.
A Stones 1995 újra eljátszotta. Először egy élő felvételen láthatjuk őket, majd egy ugyanabban az évben kiadott lemezről is hallhatjuk a dalt,
Majdnem egy évtizeddel később Eric Clapton is eljátszotta Robert Johnson dalaiból összeállított lemezén. Ezúttal két élő változatot mellékeltem, ahol egyedül, illetve Doyle Bramhall II társaságában adja elő a dalt.
Végül egy jazz-énekesnő 2011-es feldolgozása:
