A féltékenység sajnos sokaknál együtt jár a szerelemmel - ezért számos dal is foglalkozik ezzel a gyötrő érzéssel. Úgy döntöttem, egy ideig maradok továbbra is ennél az "altémánál". Elsőként a Weezer kiváló bemutatkozó lemezéről szóljon egy felvétel.
I want a girl who will laugh for no one else
When I'm away she puts her makeup on the shelf
When I'm away she never leaves the house
I want a girl who laughs for no one else
Két, több évtized különbséggel rögzített élő változat:
Nem csupán az alliterációban, de a témában is követi az előző dalt a mostani: a női féltékenység után ezúttal a férfiéra kapunk egy példát. A Jealous Guy John Lennon nevezetes 1971. évi lemezén hallható.
A számtalan feldolgozás közül ezúttal csak néhányat idézek. Egyik kedvencem, a Faces több alkalommal eljátszotta, stúdió- és koncertfelvétel is készült róla:
A Roxy Music 1981-ben jelentette meg kislemezen:
Az együttes frontembere az 1985-ös Live aid-en is elénekelte:
A Black Crowes pályája elején adta elő (zongorán Chuck Leavell hallható):
Lou Reed 2001-ben énekelte el sajátos stílusában egy emlékkoncerten:
Joe Cocker 2004-es albumán egy meglehetősen könnyed változat jelent meg:
A Deftones 2007-ben adta elő:
A Black Crowes három évtizeddel később ismét elénekelte:
Dolly Parton klasszikusa a női féltékenységet örökíti meg:
Jolene, Jolene, Jolene, JoleneOh, I'm begging of you please don't take my manJolene, Jolene, Jolene, JolenePlease don't take him even though you can
Egy korai élő felvétel:
Az egyik legismeertebb country dalt természetesen rengetegen feldolgozták. Az alábbiakban ezek közül csupán néhányat válogattam.
A White Stripes 2004-ben vette fel:
A Pentatonix 2016-es a capella változatában maga Dolly Parton is közreműködik:
Miley Cyrus számtalanszor rögzítette a dalt például magával a szerzővel vagy éppen inkognitóban Jimmy Fallon humorista-műsorvezetővel a New York-i metróban.
ű
Beyoncé 2024-ben énekelte el és jelentősen változtatott a szövegen:
A Led Zeppelin egyik legszebb szerelmes száma Robert Plant tíz évvel korábbi kapcsolatáról szól. Akkori kedvese választás elé állította: ő vagy a rajongói. Az akkor még csupán 17 éves fiatalembernek nem igazán voltak rajongói, alkalmi munkákból tartotta fenn magát, miközben különböző együttesekben énekelt - ő azonban a zenét választotta. A dalt ugyanakkor Page eredetileg instrumentális darabnak szánta, visszafogott bevezetővel indul, majd egymást erősítő, alátámasztó riffek következnek. Page szólója is emlékezetessé teszi a számot, amelyet a legendás együttes kevésbé ismert, ám kiváló szerzeményeik közl kell sorolnunk. A változó intenzitású részeket követően egy feldúlt vallomás és egy ahhoz illően szenvedélyes "outro" zárja a felvételt.
Néhány koncerten előadott változat az 1970-es évek második feléből:
Negyedszázaddal később Page a Black Crowes-szal közös turnéjukon is eljátszotta:
Zappa egyik legjobb lemezéről való a mostani dal, amely a tőle megszokott módon provokatív, polgárpukkasztó vagy ha úgy tetszik, cinikus, kíméletlen.
Sting kitűnő dala tulajdonképpen a hét szamurájra/ mesterlövészre utaló zenei tréfa - ennek jegyében választotta a szerző a különleges 7/8-os ütemet. A dal szövegét nem igazán kell komolyan venni, a kitűnő muzsikusokkal felvett zenéje annál figyelemreméltóbb.
Már régen szerepelt a blogban Lucinda Williams, aki szerelmes dalok sokaságát szerezte és énekelte több évtizedes pályafutása alatt. A mostani 1998-as lemezén jelent meg. Bár számos feldolgozása is született, most csak az eredetit idézem, és egy koncerfelvételt mellékelek hozzá.
Élő változat:
Neil Young élete egy különösen sötét korszakában írta e számot, amikor két közeli barátja halálát gyászolta. A kínzó veszteség szívszaggató fájdalma elől menedéket kereső kétségbeesett énekes a magas hangokat alig képes kipréselni magából - ám éppen ez teszi annyira hitelessé és megrázóvá a dalt.
Baby mellow my mindMake me feel like a schoolboy on good timeJugglin' nickels and dimesSatisfied with the fish on the line
A következő évben banjoval is előadta:
A holland progresszív együttes nagyrészt instrumentális dalán az orgonán játszó Thijs van Leer-t is hallhatjuk fejhangon énekelni.
A dal az együttes legnagyobb sikerét jelentette, így jó néhányszor előadhatták élőben
Ezen a felvételen a Sylviát másik ismert dalukkal, az igazán különleges Hocus Pocus-szal kötötték össze:
A Yardbirds elsősorban arról ismert, hogy a legnagyobb gitárosok közül hárman is ott játszottak: Eric Clapton, majd Jeff Beck és Jimmy Page. Kezdetben ők is a korabeli angol "blues boom" együttesei közé tartoztak, ám éppen mostani dalukkal váltottak jóval könnyedebb, poposabb hangzásra. Ez ugyan meghozta számukra a sikert (hiszen a dal az Atlanti-óceán mindkét partján felkerült a slágerlistákra), ugyanakkor közrejátszott abban, hogy Clapton nem sokkal a dal felvétele után távozott és inkább John Mayal mellett játszott továbbra is bluest - így vált igazán híressé. A dal különlegessége még az abban felcsendülő csemballó, amelyen Brian Auger játszik.
Egy korabeli klip és koncertfelvétel az együttessel, amelyben már Jeff Beck foglalta el Eric Clapton helyét.
A Humble Pie egészen különleges akusztikus feldolgozása 1970-ből való: