Nem tudom, hány olyan együttes létezik, amelynek két frontembere férj és feleség (csupán a több mint négy évtizeddel korábban muzsikáló Delaney & Bonnie-hoz lehetne őket hasonlítani). Esetünkben a két gitáros, Susan Tedeschi és Derek Trucks döntöttek úgy, hogy a zenei pályán is egymáshoz kötik a sorsukat. Míg a feleség énekel, kettejük közül kétségtelenül a férj a jobb gitáros. Trucks igazi csodagyerekként kezdte karrierjét, már 13 évesen turnézott. A most is turnéző nem kevesebb, mint 11 tagú együttes elspsorban megalkuvás nélküli kemény blues-rockot játszik. Az első lemezükről származó dalon a negyven fölött járó Susan Tedeschi mi másról énekelhetne, mint az újrakezdésről, arról, hogy meg kívánja tanulni, miként szeretheti kedvesét. A szerelmet ugyanis folyton újra kell tanulni.

I won't let go/ And I won't give up/ I'm gonna learn how to love you/ I'm gonna show you somehow.

Két élő felvétel:

Az elsőn láthatjuk, ahogyan a házaspár a színpadon gitárjain "beszélget" egymással

Akadnak olyan együttesek, amelyek egyáltalán nem vagy csak ritkán írtak szerelmes dalokat. Különösen a progresszív bandákra jellemző ez. Ők szakítani akartak a hagyományos témákkal, el kívántak távolodni a sablonoktól, a bevett formuláktól. Mindez gyakran a szövegeikre is jellemző. A King Crimson egyenesen külön szövegírót "foglalkoztatott" - ám az ő szolgálatait e dal esetén nem vették igénybe. Leginkább azért idézem most, mert egy igazi gyöngyszem egyik kedvenc együttesemtől: improvizáció, amelyen mellotront, basszusgitárt és hegedűt hallhatunk. A felvétel közben a dobos Bill Brufford végig arra várt, hogy mikor léphetne be, ám végül erre nem került sor. "Csodálatra méltó" visszafogottsága "jutalmaként" őt is a dal szerzői közt tüntetik fel. Az egyszerre visszafogott és mégis magával ragadó, klasszikus és rockzenei elemeket felvonultató dal távol-keleties hangulatot sugároz. A világ szerintem jobb hely lenne, ha többen hallgatnának ilyen zenét.

Számomra is meglepő módon a blog eddigi több mint 200 bejegyzése közt nem szerepel az egyik legfontosabb brit rockegyüttes, a Who - pedig ők is szép számmal írtak ide kívánkozó dalokat. A mostani felvételt a Who's Next című kitűnő lemezükről választottam. Szóljon azoknak, akik szeretnek alkukat kötni: a szerelem a legjobb üzlet, egy igaz társ bárminél többet ér, érdemes mindent feladni érte. 

I'd gladly lose me to find you/ I'd gladly give up all I have/ To find you, I'd suffer anything and be glad/ I'll pay any price just to get you/ I'd work all my life, and I will/ To win you, I'd stand naked, stoned and stabbed/ I call that a bargain/ The best I ever had.

Élő felvétel:

Az "eredeti" Fleetwood Mac dala a perzselő és kihűlő vonzalomról, a szerelmes férfi aggodalmáról, gyötrődéséről szól. "Would you love me tomorrow/ Like you say you love me now..."

Évtizedekkel később Gary Moore egész lemezt adott ki a Fleetwood Mac egykori gitárosa, Peter Green dalaiból. Akkor játszotta koncertjein is:

A mostani dali azokról a szerelmesekről szól, akik nehezen viselik el a távollétet. Esténként egymásért fohászkodnak, vigaszuk pedig az, hogy:a legsötétebb órát a hajnal követi. .

While I'm far away from you my baby/ I know it's hard for you my baby/ Because it's hard for me my baby/ And the darkest hour is just before dawn// Each night before you go to bed my baby/ Whisper a little prayer for me my baby...

A szám jóval ismertebb változata későbbi, de eredetileg 1957-ben rögzítette a The "5" Royales.

1961-ben egy női énekegyüttes, a The Shirelles is lemezre vette:

Elsősorban a the Mamas & the Papas előadásában vált népszerűvé, akik az Ed Sullivan Showban is elénekelték:

A leghosszabb feldolgozás 1972-ből való, amikor egy amerikai soul trió vette fel:

1994-ben egy reggae-változat is született:

Két évvel később a blogban nemrég szerepelt Linda Ronstadt is elénekelte, sőt lemezének címadó dalává tette:

Miután már a politikai életben is kis kakasról beszélnek, kénytelen voltam elővenni a jól ismert blues klasszikust. Szerzője ugyan Willie Dixon, de számos más szerzeményéhez hasonlóan ez is mások előadásában vált ismertté. Elsőként Howlin' Wolf énekelt a kis vörös kakasról, akinek nincs kedve kukorékolni, hanem inkább mással foglalkozna. A felvétel érdekessége, hogy azon az énekes játszik a slide gitáron is.

A dal következő előadója, Sam Cooke 1963-ban változtatott a dal tempóján és annak szövegén is.

Big Mama Thornton szintén elénekelte:

A dal legismertebb változata a Rolling Stones nevéhez fűződik. Az ő előadásukban 1965-ben az angol slágerlista első helyére került (mindmáig az egyetlen blues dalként). Miközben a szövegen szintén módosító Jagger magát nevezi kis vörös kakasnak, elsősorban Brian Jones gitár- és harmonikajátéka teszi emlékezetessé a dalt. A fiatalon elhunyt Jones kezében a gitár hol a kutyaugatást, hol a vonítást, hol pedig a kakaskukorékolást idézi. A dal hatalmas sikere ellenére az Egyesült Államokban nem adták ki kislemezen, ami talán a meglehetősen provokatív szövegének is köszönhető volt.

A hatvanas évek végének egyik másik szexszimbóluma, Jim Morrison is énekelte a Doors koncertjein:

A Stones is évtizedeken át adta elő élőben. Itt egy 1975-ös koncertől hallhatjuk:

Eric Clapton társaságában is eljátszották:

A Grateful Dead szintén több turnéján előadta: A felvétel érdekessége, hogy azon Jerry Garcia mellett Bob Weir is szólózik.

Junior Wells szintén énekelte:

Végül a Tom Petty & The Heartbreakers előadásában hallhatjátok

Ma érkezett a hír a Supertramp alapítója, Rick Davies haláláról. A popzenét progresszív elemekkel ötvöző együttes egyik dala már szerepelt a blogban. Ezúttla egy másik ismert felvételüket, a Hide in Your Shellt választottam, amely azokról szól, akik félnek a szerelemtől, nem merik átadni magukat érzelmeiknek, képtelenek bízni a másikban.

I as a boy, I believed the saying the cure for pain was love
How would it be if you could see the world through my eyes?

Így hangzott koncerten:

Mára egyik kedvenc együttesem dalát választottam. Bár a blogban több mint 200 felvétel szerepelt, tőlük még egyet sem hallhattatok. A Pentangle öt kiváló zenészből állt, akik a folk és a jazz mellett bluest, régi zenét is játszottak. A mostani egy saját szerzeményük:

Élő felvétel a dallal:

Melanie 1971-es lemezén nem egészen másfél percig elmélkedik a szerelemről:

Erre a hétre nem akármilyen felvételt választottam a grunge egyik kiemelkedő együttesétől. Az államközi szerelmes dal cseppet sem szokványos, sem zeneileg, sem a szövegében. Remélem, így is elnyeri tetszésetek.

Élő változat koncertről:

Élő akusztikus felvétel stúdióból: