Számomra is meglepő módon a blog eddigi több mint 200 bejegyzése közt nem szerepel az egyik legfontosabb brit rockegyüttes, a Who - pedig ők is szép számmal írtak ide kívánkozó dalokat. A mostani felvételt a Who's Next című kitűnő lemezükről választottam. Szóljon azoknak, akik szeretnek alkukat kötni: a szerelem a legjobb üzlet, egy igaz társ bárminél többet ér, érdemes mindent feladni érte.
I'd gladly lose me to find you/ I'd gladly give up all I have/ To find you, I'd suffer anything and be glad/ I'll pay any price just to get you/ I'd work all my life, and I will/ To win you, I'd stand naked, stoned and stabbed/ I call that a bargain/ The best I ever had.
Az "eredeti" Fleetwood Mac dala a perzselő és kihűlő vonzalomról, a szerelmes férfi aggodalmáról, gyötrődéséről szól. "Would you love me tomorrow/ Like you say you love me now..."
Évtizedekkel később Gary Moore egész lemezt adott ki a Fleetwood Mac egykori gitárosa, Peter Green dalaiból. Akkor játszotta koncertjein is:
A mostani dali azokról a szerelmesekről szól, akik nehezen viselik el a távollétet. Esténként egymásért fohászkodnak, vigaszuk pedig az, hogy:a legsötétebb órát a hajnal követi. .
While I'm far away from you my baby/ I know it's hard for you my baby/ Because it's hard for me my baby/ And the darkest hour is just before dawn// Each night before you go to bed my baby/ Whisper a little prayer for me my baby...
A szám jóval ismertebb változata későbbi, de eredetileg 1957-ben rögzítette a The "5" Royales.
1961-ben egy női énekegyüttes, a The Shirelles is lemezre vette:
Elsősorban a the Mamas & the Papas előadásában vált népszerűvé, akik az Ed Sullivan Showban is elénekelték:
A leghosszabb feldolgozás 1972-ből való, amikor egy amerikai soul trió vette fel:
1994-ben egy reggae-változat is született:
Két évvel később a blogban nemrég szerepelt Linda Ronstadt is elénekelte, sőt lemezének címadó dalává tette:
Miután már a politikai életben is kis kakasról beszélnek, kénytelen voltam elővenni a jól ismert blues klasszikust. Szerzője ugyan Willie Dixon, de számos más szerzeményéhez hasonlóan ez is mások előadásában vált ismertté. Elsőként Howlin' Wolf énekelt a kis vörös kakasról, akinek nincs kedve kukorékolni, hanem inkább mással foglalkozna. A felvétel érdekessége, hogy azon az énekes játszik a slide gitáron is.
A dal következő előadója, Sam Cooke 1963-ban változtatott a dal tempóján és annak szövegén is.
Big Mama Thornton szintén elénekelte:
A dal legismertebb változata a Rolling Stones nevéhez fűződik. Az ő előadásukban 1965-ben az angol slágerlista első helyére került (mindmáig az egyetlen blues dalként). Miközben a szövegen szintén módosító Jagger magát nevezi kis vörös kakasnak, elsősorban Brian Jones gitár- és harmonikajátéka teszi emlékezetessé a dalt. A fiatalon elhunyt Jones kezében a gitár hol a kutyaugatást, hol a vonítást, hol pedig a kakaskukorékolást idézi. A dal hatalmas sikere ellenére az Egyesült Államokban nem adták ki kislemezen, ami talán a meglehetősen provokatív szövegének is köszönhető volt.
A hatvanas évek végének egyik másik szexszimbóluma, Jim Morrison is énekelte a Doors koncertjein:
A Stones is évtizedeken át adta elő élőben. Itt egy 1975-ös koncertől hallhatjuk:
Eric Clapton társaságában is eljátszották:
A Grateful Dead szintén több turnéján előadta: A felvétel érdekessége, hogy azon Jerry Garcia mellett Bob Weir is szólózik.
Junior Wells szintén énekelte:
Végül a Tom Petty & The Heartbreakers előadásában hallhatjátok
Ma érkezett a hír a Supertramp alapítója, Rick Davies haláláról. A popzenét progresszív elemekkel ötvöző együttes egyik dala már szerepelt a blogban. Ezúttla egy másik ismert felvételüket, a Hide in Your Shellt választottam, amely azokról szól, akik félnek a szerelemtől, nem merik átadni magukat érzelmeiknek, képtelenek bízni a másikban.
I as a boy, I believed the saying the cure for pain was love How would it be if you could see the world through my eyes?
Mára egyik kedvenc együttesem dalát választottam. Bár a blogban több mint 200 felvétel szerepelt, tőlük még egyet sem hallhattatok. A Pentangle öt kiváló zenészből állt, akik a folk és a jazz mellett bluest, régi zenét is játszottak. A mostani egy saját szerzeményük:
Erre a hétre nem akármilyen felvételt választottam a grunge egyik kiemelkedő együttesétől. Az államközi szerelmes dal cseppet sem szokványos, sem zeneileg, sem a szövegében. Remélem, így is elnyeri tetszésetek.
Időnként bizony úgy érezzük, hogy nem felelünk meg a másiknak, kevesek vagyunk számára - vagy éppen fordítva: ő nem illik hozzánk, nem "jó" nekünk. A keserves kiábrándulás dalát először Dee Dee Warwick énekelte el 1963-ban:
Jóval sikesebb volt Betty Everett változata ugyanebből az évből:
A következő esztendőben a Swinging Blues Jeans játszotta el:
Linda Ronstadt 1974-es lemezén szintén hallható, de koncerjein már korábban is énekelte. Dala az amerikai slágerlista első helyét is elérte.