Karácsony alkalmával egy rendkívüli számot kívántam megosztani, és mivel az 1980-as években járunk, mi más lehetett volna, mint a Police (illetve Sting) örökzöldje. Habár hatalmas siker volt, mindig is kedveltem ezt a dalt, amely nem csupán a slágerlistákon tartolt, de számos feldolgozása is készült. Egyik érdekessége, hogy a kiváló gitáros, Andy Summers gitárrészét Bartók Béla ihlette. A szövege sem szokványos: értelmezhető közönséges szerelmes dalként, a féltékenység himnuszaként, sőt akár az egykori kedves elvesztésébe beletörődni képtelen lírai én kétségbeesett vallomásaként is.

Akárhogyan is értelmezzük, számomra megunhatatlan. Szerencsére ők is sokszor előadták.

Ezt az akusztikus változatot elég hamar megismertem. Annak idején (kb, három évtizede) Vásárhelyen valaki megszerezte az egész Sting Unplugged koncertet videókazettán. Zenész ismerőseim nagyra értékelték, sokat tanulmányozták, hiszen az akkor már szólóban muzsikáló énekes-basszusgitáros kiválóan ötvözte a dallamos pop zenét a jazzes elemekkel. Egyszerre tudott népszerű és igényes lenni.

Végül egy fergeteges változat Bruce Springsteennel: