Ugyancsak nagy kedvenceim közé tartozik az e heti előadó. Az 1960-as évek közepén alakult Big Brother & The Holding Company a San Francisco-i pszichedelikus együttesek közé tartozott. Első két albumuk nyersebb, "bluesosabb" hangzású dalai csakúgy tetszettek, mint Joplin két későbbi szólólemezének letisztultabb, változatosabb, a soulhoz és a countryhoz is közelítő zenei világa. Az énekesnő elképesztő hangja és feltartóztathatatlannak tűnő szenvedélye az egykori hippi korszakot idézik és felejthetetlenné teszik ezeket a felvételeket. Az alábbi talán a legismertebb dala:

Mivel a dal nagy sikert aratott, számos élő felvételen is megörökítették. Ezek közül az alábbit választottam, mert a rockzene aranykorára emlékeztet. Nem igazán tudom felindultság nélkül nézni, amit ez az egyszerre eredeti és energikus együttes, bolondos-bohém banda művel... Még abban az évben feloszlottak, Joplin két évvel később meghalt, a hippi korszak véget ért, ma már mindez elképzelhetetlen (akkor is, ha időnként világsztárok felhívnak maguk mellé a színpadra egy-egy rajongót egy gondosan megtervezett jelenetsor erejéig).

A dal egy feldolgozás, az eredeti soul-változat néhány hónappal korábban keletkezett, és Aretha Franklin nővére adta elő (és szintén nagy sikert ért el vele).