Újabb botrányos dalt hoztam erre a hétre. Eredeti változata:
Az 1960-as években a Rolling Stones tagjai voltak a rockzene leghíresebb "rosszgyerekei". Miközben a négy liverpooli sztár arról énekelt, hogy "I Wanna Hold Your Hand", és a közvélemény szépfiúkként ünnepelte őket, velük szemben a "gördülő kövek" híres slágerei egészen másról szóltak (pl. a Little Red Rooster, a Walking the Dog, az I'm a King Bee, az I Can't Get No Satisfaction - hogy csupán néhány korai felvételt említsek). A Beatles híres refrénje a Yeah, yeah, yeah volt (pl. a She Loves You-ban), az utóbbiaké a No, no, no (pl. A Heart of Stone-ban vagy Satisfaction-ben). Míg az előbbieket Chuck Berry, Buddy Holly vagy Elvis Presley ihlette meg, az utóbbiak példaképei inkább Muddy Waters, Bo Diddley vagy Elmore James voltak. Így szólt a dal a BBC zenei műsorában, a Top of the Pops-ban (ahol egyébként még 1964-ben ők voltak az első fellépő együttes):
A dal szövege magáért beszél. Olyannyira, hogy annak idején az amerikai rádióállomások nem merték túl sokat játszani. Az Ed Sullivan által vezetett legfontosabb tengerentúli könnyűzenei műsor eredetileg nem akarta engedélyezni az együttes fellépését ezzel a számmal. Végül abban egyeztek meg, hogy a refrénben a Let's spend the night together helyett Let's spend some time together fog elhangzani az élő felvételen. A dal előadása közben az örökmozgó énekes (és állítólag az együttes több tagja is) ennél a szövegrésznél rendszeresen alkalmazta a szemforgatást. Állítólag ezt követően a felháborodott műsorvezető azzal fenyegetőzött, hogy többet nem léphetnek fel az Ed Sullivan Showban.
Negyven évvel az eredeti (1966 augusztusában felvett) felvétel után készült japán koncertváltozat:
A dalt előadta David Bowie is, aki a dal végén kiegészítette a szöveget:
Bowie 1973-as turnéján, glam-rock korszaka csúcsán is előadta.
A dalt számos turnéján játszotta a Jerry Garcia Band is. Ezúttal az 1989-es változatot hallhatjátok, amelyen Clarence Clemons (a Bruce Springsteent kísérő E Street Band szaxofonosa) is játszik.
