Nem tudom, szerepelt-e már a blogban olasz progresszív muzsika, de mára ennek is eljött az ideje, hiszen a szerelem újra és újra győzedelmeskedik. A blogban szintén nem túl gyakori a fuvola csakúgy, mint a kétnyelvű szöveg, meg a tagok mulatozása (idétlenkedése) a dal végén. Remélem, ezeket is értékelitek.

Meglehetősen rossz bőrben vagyok, mi másban bízhatnék, mint a szerelemben. A mostani dal Sade első lemezéről származik, üzenete nem igényel különösebb magyarázatot: a nehézségek közepette is érdemes kitartani egymás mellett.

Take time if you're down on luck/ It's so easy to walk out on love/ Take your time if the going gets tough/ It's so precious// So if you want it to get stronger/ You'd better not let go/ You gotta hold on longer/ If you want your love to grow

Élő változat:

Susan Tedeschi bemutatkozó lemezének első dala igazi kemény, dögös blues, amelynek mondanivalóját nem kell különösebben magyarázni.

Korabeli koncert változat:

A mostani dal egyik nagy kedvencem korai felvétele a férfiről, aki azt bizonygatja, hogy "senki sem lesz képes úgy szeretni téged, ahogyan én." Először Waits 1975-ös koncertlemezén jelent meg:

A dal eredeti, néhány évvel korábbi változatát jóval később adták ki:

Talán feltűnt a blog követőinek, hogy alig szerepelnek magyar felvételek. Nemrég ajánlották a figyelmembe ezt a dalt, azért igyekszem némiképp javítani a hazai előadók arányán. Szóljon tehát a Kispál és a Borz:

Koncertváltozatban:

Egy úttörő együttes úttörő dala 1969-ból. A Stooges és karizmatikus énekesük, Iggy Pop rögtön első kislemezükkel letették a névjegyüket. A zeneileg (végig három akkordot ismételnek) és szövegben is rendkívül primitív szám a heavy metal meg a punk előzményének is tekinthető. A dal üzenetét talán nem kell senkinek sem magyaráznom, de valahol ez is a blog tematikájába illik. 

Csupán egyetlen élő változatot mellékelek, ami egy évtizeddel az eredeti utáni (korábbit nem találtam):

Az ír énekes dala nem biztos, hogy illik ebbe a blogba, bár hallunk benne az éjszaka édes hölgyéről, akit az énekes szeretne felfedezni. Elsősorban egy vidám nótáról van szó, amely egy cigánykaravánról, valamint a rádióról(!) szól. Bár általában nem vagyok nagy híve a lálálázásnak, itt az énekes azzal éppen a rádió hangját szeretné érzékeltetni. Érdekesség, hogy a dalt Morrison Woodstockban írta néhány héttel a nevezetes fesztivál előtt.

Ezen az 1973-as koncerten szaxofon szólókkal, és barokk stílusban játszó vonósokkal színesítették az eredetileg is meglehetősen összetett hangszerelést. A végén Morrison már nem fér a bőrébe...

Végül egy szintén meglehetősen energikus előadás a The Band búcsúkoncertjéről, ahol az egyébként a színpadon általában nagyon visszafogott Morrison egy kis improvizálás mellett megismétli az előbb látott rúgásait. Az elvileg a háttérénekben is közreműködő Rick Dankonak és Robbie Robertsonnak láthatóan fogalma sincs róla, mikor kellene belépniük - van amikor Morrisonnak figyelmeztetnie is kell őket (persze akkor is elkésnek).

A mostani dal a kedvessel való értelmes társalgásró szól, arról, mennyire jó beszélgetni vele - vagy valaki mással 

Korabeli koncertfelvétel a dallal:

Az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb együttesének dala következik a szerelem fontosságáról. 

A Just Breathe-nek máris szép számú feldolgozása született

Willie Nelson 2012-ben énekelte el:

Jennifer Warnes 2018-ban rögzítette:

Miley Cyrus feldolgozása 2020-ból való:

Dave Matthews 2023-ban:

Azt, hogy mennyire fáj a szerelem, sokféleképpen lehet dalba foglalni. 1970-ben Neil Young így tette: 

Az alábbi élő változatban az énekes-gitáros a Crosby, Stills, Nash & Young tagjaként adta elő 1974-ben:

A rengeteg feldolgozás közül ezúttal csupán egyet választottam azok számára, akik hiányolják a blogból a hip-hopot. Íme a Saint Etienne 1990-es átértelmezésében: