Minden hétre legalább egy szerelmes dal

Minden hétre legalább egy szerelmes dal

Robert Petway: Catfish Blues (1941)

2024. december 08. - László Andor

Ha nem tudjuk eldönteni, hogy macska vagy hal legyen, választhatjuk az irigylésre méltó macskahalat. A dal eredeti változata attól a Robert Petwaytól származik, akiről alig tudunk valamit

Bobo "Slim" Thomas egy évtizeddel később rögzítette:

A későbbiekben Muddy Waters is eljátszotta, bár az ő változata a Rollin' Stone címet viseli. Ez az a felvétel, amiről például az ismert együttes vagy az amerikai magazin is kapta a nevét. 

Őt láthatjuk is, amint előadja a dalt: 

Eljátszotta Lightnin' Hopkins is:

B. B. King felpörgeti a tempót:

Első ismert fehér előadóként a Canned Heat játszotta el. Bemutatkozó lemezükön egy rájuk jellemző hosszú boogie-változatot hallhatunk:

Ugyanebben az évben vette fel repertoárjába a dalt Jimi Hendrix. A stúdióban rögzített változaton az elképesztő gitár mellett Mitch Mitchell dobszólóját is hallhatjuk:

Szerencsére a dal rengeteg koncertváltozatát is rögzítették. Ezek közül itt az egyik:

Az amerikai előadók után az ír Rory Gallagher is eljátszotta - ekkor még a Taste frontembereként. Érdekesség, hogy a dal stúdióváltozatán Hendrix Hear My Train A Comin' című dalát is felidézik. Ők is sok koncerten adták elő a kőkemény változatukat. Az egyik ilyen alkalomról videó is készült. Azt is mellékeltem 

Gregg Allman is felvett egy akusztikus változatot:

Buddy Guy és Junior Wells közös akusztikus lemezén is szerepel:

Végül hadd legyen egy felvétel ebből az évezredből is. Gary Clark előadása elsősorban Hendrixet idézi:

A fiatal gitáros a Fehér Házban is eljátszotta a dalt, ahol láthatóan Obama elnök is tetszett az előadás:

 

Skid Row: I Remember You (1989)

A román forradalmat követően, valamikor 1990-91-ben az ottani tévében indult új műsorban láthattam először rendszeresen nyugati rockzenét, elsősorban heavy metalt. Ez a klip onnan ismerős, nemrég került elém ismét. Az együttes annak idején nem keltette fel az érdeklődésemet, így egészen elfelejtettem őket.

Egy élő felvétel arról, hogyan szólt a dal koncerten:

Them: Gloria (1964)

Van Morrison csupán 18 évesen írta ezt az igazi klasszikust, amit első együttesével adott elő:

A dalnak az évtizedek során rengeteg feldolgozása született. A Shadows of Knight alig néhány hónapon belül rögzítette saját változatát:

Jimi Hendrix három évvel később gitárfutamaival színesítette:

Ha Henrdrix magáévá tette a dalt, ezt talán még inkább elmondhatjuk a másik Morrisonról, aki az eleve nem túl visszafogott szöveget teszi még egyértelműbbé:

Az északír együttes dala igencsak népszerűvé vált az Egyesült Államokban. Ott született meg a legismertebb feldolgozás is, Patti Smith legendás bemutatkozó albumának nyitószáma. Ezen a rock and roll nyersebb változatát adták elő, megteremtve a punk hangzást, miközben a költészet és az avantgárd elemeit is beépítették előadásaikba, majd lemezeikbe. Kitűnően szemlélteti ezt a Gloriát magába foglaló felvétel eredeti és koncertváltozata is:

Végül ismét Van Morrison énekével hallhatjuk, aki 1993-ban kőkemény és emlékezetes bluesos változatot adott elő az akkor már nyolcvanon túl járó John Lee Hookerrel közösen:

 

The Black Crowes: Diamond Ring (1999)

Nem a gyűrű a lényeg, hanem amit kifejez. Ennek ellenére a gyűrű is lehet fontos, ahogyan a Black Crowes-tól hallhatjuk. You're the reason I want to sing/ You make me feel like a king/ I love the sunshine that you bring/ I think I'll buy you a diamond ring/ A diamond ring/ Baby baby say I do/ And I'll spend my life with you.

Nick Drake: Northern Sky (1971)

Egyik nagy kedvencem utánozhatatlanul tud énekelni az emberi sérülékenységről, a szeretet iránti vágyról. Nick Drake e dalának hangszerelése a Velvet Undergroundból nemrégiben távozott John Cale munkáját dicséri. Mindig hittem benne, hogy az ehhez hasonló zenék jobbá képesek tenni az embereket.

I never felt magic crazy as this
I never saw moons, knew the meaning of the sea
I never held emotion in the palm of my hand
Or felt sweet breezes in the top of a tree
But now you're here
Brighten my northern sky

I've been a long time that I'm waitingBeen a long that I'm blownI've been a long time that I've wanderedThrough the people I have knownOh, if you would and you couldStraighten my new mind's eye

Would you love me for my money?Would you love me for my head?Would you love me through the winter?Would you love me 'til I'm dead?Oh, if you would and you couldCome blow your horn on high

AC/DC: Touch Too Much (1979)

Valamiért csak most került sorra az AC/DC. Az ausztrál bandát hangzása, színpadi alakítása, kőkemény, feszes rock and rollja az egyik legfontosabb rock együttesé teszik. Hallgassuk egyik híres dalukat:

Íme egy élő felvétel 1980-ból. Ezen néhány nappal halála előtt láthatjuk Bon Scottot és természetesen a kölyökképű, iskolásruhás, szólójával és szertelen ugrabugrálásával egyaránt Chuck Berryt idéző Angus Youngot is:

süti beállítások módosítása