Az idő begyógyítja a sebeket - vagy nem. A dal ez utóbbi esetről szól (a felvétel az együttes búcsúkoncertjén készült).

Erre a hétre egy újabb klasszikust választottam.

Akit riasztanak a vonósok, választhat a különféle feldolgozások közül. Itt például a nagyszerű soul énekes, a fiatalon elhunyt Otis Redding adja elő:

Eljátszotta a dalt a Byrds egykori énekese, Gene Clark is:

Néhány évvel később maga John Lennon is lemezre rögzítette:

 Átugorva a 21. századba, meghallgathatjuk Tracy Chapman előadásában:

Néhány éve egy nem akármilyen alkalommal is előadták gospel-változatát:

Az együttesre nem túlságosan jellemző felvétel, amelyben az akusztikus gitár és az orgona "viszi a prímet," miközben Alvin Lee szólógitárja a háttérbe szorul. Koncerteken nem szokták játszani, ám számomra kedves dal.

Most már éppen ideje egy 21. századi felvételt is megosztanom. A dal az egykori The Jam, majd a Style Council énekes-gitárosa, az angol Paul Weller kilencedik nagylemezéről való.

Egy élő akusztikus változat:

Ha már annyira visszamentünk az időben, maradjunk az ötvenes években, egy már akkor is több évtizedes dallal. Akinek túl gyors vagy netalán túl heves volt a múlt heti rock and roll, erre is táncolhat, a lüktető ritmus éppúgy erre sarkall, mint a szöveg, ami tulajdonképpen "felhívás keringőre." Cole Porter 1928-as szerzeményét először Ella Fitzgerald előadásában hallgathatjuk:

Sok-sok híresség mellett Louis Armstrong is elénekelte 1957-ben:

Az egyik nagy kedvencem Oscar Peterson (aki az imént Armstrongot kísérte) triójával is előadta a Cole Porter dalaiból összeállított egyik lemezén (1953-ban).

Nehogy azt higyétek, hogy egy "régi" számról van szó, íme egy friss felvételen is (tavaly év végén):

A mai napra mást terveztem, ám tegnapelőtt érkezett a hír, hogy elhunyt a rock and roll egyik ősatyja. Tisztelgésül Jerry Lee Lewis egyik dalát választottam, amelyet első televíziós fellépésén adott elő 1957-ben. Ez hozta meg számára a világhírnevet: az egyik legelső öntörvényű és féktelen rocksztár lett (beceneve a "Gyilkos.")  

Egy néhány évvel későbbi felvételen láthatjuk, miféle hangulat uralkodott koncertjein akkor, amikor ez az új irányzat fokozatosan meghódította a nyugati világ ifjúságát. 

Egyszer megkérdezte a Kedvesem, hogy vajon mi a szerelem (na jó, nem pontosan így fogalmazott, de legalább rímel). Igyekeztem válaszolni neki, bár úgy rémlik számomra, a szerelmet folyton tanuljuk. A nálam jóval tapasztaltabb Lou Reed hatvan felé járva elmélkedik a kérdésről 18. stúdió-lemezén, miután életművének jelentős része is erről szól. A dal egy élő változatát ajánlom (a végén több ismert szerelmes szám felelevenítésével). 

Ha valakit zavarnának a feliratok, íme egy másik, valamivel rövidebb, ugyancsak élő felvétel, amelynek végén Reed zenésztársaival évődik.

Eredeti elhatározásom szerint legalább egy évig csak különböző előadóktól osztanék meg számokat. Most mégis ismét Stephen Stillst hallhatjuk. Egy évvel (vagyis számunkra inkább egy héttel) azután, hogy örök szerelmet vallott, és elhagyták, már vidáman arról énekel, hogy "ha nem lehetsz azzal akit szeretsz, szeresd azt, akivel vagy."

Mentségemre csupán annyit hozhatok fel, hogy Stills múlt heti dalát együttes tagjaként írta és közösen adták elő, míg a mostani első szólólemezén szerepel (ahol egyébként két egykori zenésztársa is kíséri).

Egy koncertfelvétel négy évvel későbbről (itt az együttessel adják elő a nótát):

Stephen Stills dala, melyet az őt elhagyni készülő szerelméhez írt, és az egyik első amerikai "supergoup" bemutatkozó lemezén jelent meg. A gyönyörű harmóniákat és akusztikus gitárjátékot tartalmazó szám megrázó szövege sem akadályozta azonban meg a szintén híres (folk)énekes Judy Collinst abban, hogy hamarosan elhagyja őt.

A dalt előadták a legendás woodstocki fesztiválon is, ahol a hajnali órákban léptek fel.

Mivel a felvétel második része hiányzik (talán kifogyott a film a gépből...), alább hallható a teljes dal:

A Renaissance az egykori Yardbirds utódzenekara - csakúgy, mint a múlt héten idézett Led Zeppelin (amely egy ideig New Yardbirds néven lépett fel). Zenéjük viszont egészen más, klasszikus és folk elemeket tartalmaz. Egy későbbi felállásuk jóval ismertebbé vált, de most erről a korai lemezről hallgassuk ezt a dalt.