A nőnap alkalmával Szépségemnek az azonnal felismerhető hangú Roy Orbison ismert slágerét választottam. A rendszeresen sötét szemüvegben fellépő amerikai énekes-gitáros legismertebb dalát 1964-ben rögzítették:

A következő évből egy koncertfelvétellel is rendelkezünk:

1987-ben különleges kísérettel adta elő:

1982-ben a Van Halen is rögzítette (mondjuk a parodisztikusnak szánt klip elég idétlen, viszont szépen dokumentálja a műfaj kezdeteit):

 Koncerten is előadták a dalt:

A Spencer Davis klasszikusa 1966-ból származik, a csupán 18 éves Stevie Winwood szerzeménye.

Egy élő felvétel 1967-ből:

Winwood és későbbi együttese, a Traffic koncerten is rögzítette:

1980-ban a Blues Brothers filmben is felhangzott. Winwood orgonáját itt fúvósok helyettesítették:

Egy évtizeddel később az angol Thunder egy korábbiaknál jóval keményebb változatot rögzített (a klip elején látható kétkazettás magnóhoz hasonlót még mi is hallgattunk annak idején):

2006-ban az AC/DC énekese, Brian Johnson énekelte:

2010-ben még Brian May is eljátszotta sajátos stílusában:

Az 1960-as évek második felének egyik klasszikusa kerül most sorra. A Moody Blues dala az egyik első olyan felvétel, amelyen mellotron helyettesíti a rockzenében is gyakran használt vonósokat. A legkorábbi szimfonikus rock felvételek egyike ez, amelyen az együttes ugyancsak úttörőként alkalmazta a fuvolát is, ami a későbbiekben számos rockegyüttes hangzását tette különlegesebbé. 

Élőben is láthatjuk őket a dalt előadva:

A dalnak sok feldolgozása létezik. Ezúttal csupán az Eric Burdon és a War második közös lemezén található különleges változatot mellékelem:

Bob Seger 1978-as balladája a későbbiekben számtalan feldolgozást ért meg, de ezúttal csak az eredetit mellékelem:

A amerikai énekegyüttes egyik legnagyobb slágere 1969-ból származik. A dalt fiatal fiatal koromból a New Kids on the Block változatából ismerem, de azt most nem mellékelem. Ez a zokogó vonósokkal és fúvósokkal színesített lágy (Philadelphia soul-ként ismert) stílus amúgy sem igazán tartozik a kedvenceim közé. Azt viszont el kell ismernem, hogy a műfaj kiemelkedő darabjáról van szó:

A blogban eddig csak egészen kivételes esetekben került sor ismétlésre. Most ismét itt az alkalom. A napokban mutatnak be ugyanis egy újabb életrajzi filmet filmet Bob Dylanről, aki rengeteg szerelmes számot írt. Mostanában meglehetősen bizakodó hangulatban vagyok, ezért egy ehhez illő dalra esett a választásom. A countrys hangulatú If Not For You az énekes első feleségével való együttélésének idilli korszakát örökíti meg, amikor még a madárdalt is kedvesének köszönhetően hallja.

If not for you/ Winter would have no spring/ Couldn't hear the robin sing/ I just wouldn't have a clue/ Anyway it wouldn't ring true/ If not for you.

A dalt ugyanabban az évben előadta George Harrison is hatalmas sikert arató első, tripla lemezén:

A következő évben Dylan fellépett a George Harrison által a bangladesi menekültek megsegítésére szervezett New York-i koncerten. Ennek próbáján játszották el közösen a dalt, amely végül másnap a közönség előtt már nem hangzott el.

1992-ben Harrison eljátszotta a dalt a Dylan három évtizedes pályafutását ünneplő koncerten is. Érdekesség, hogy erre ugyanott (A New York-i Madison Square Gardenben) került sor, ahol 21 évvel korábban Dylannel közösen énekelték.

Rajtuk kívül még sokan elénekelték. 1971-ben Olivia Newton-John:

Ugyanebben az évben Sarah Vaughan egy egészen más hangulatú, jazz-soul változatot adott elő:

Megjelent Richie Havens 1976-os lemezén is:

Rod Stewart szintén felvette repertoárjába:

Bryan Ferry ugyancsak elénekelte:

Stevie Wonder nagyszerű 1976-os dupla lemezének "programadó" nyitódala a szeretet/ szerelem erejéről és fontosságáról szól. Folyamatosan táplálni kell, utánpótlás nélkül elvész, kiürül, átveszi helyét a folyton ránk leselkedő gyűlölet. Ne késlekedjünk, szeressük hát egymást!

Stvie Wonder 1985-ben George Michaellel közösen adta elő (utóbbi egyébként saját repertoárjába is felvette a dalt):

Negyedszázaddal az eredeti változat után, néhány nappal a 2011. szeptember 11-i New York-i merényletek után egy a capella együttes kíséretével is elénekelte:

Néhány napja hunyt el Marianne Faithfull. Az énekesnő a hatvanas években a Rolling Stones több dalát előadta, Mick Jagger barátnőjeként is ismert volt. Később élete látszólag zsákutcába jutott, ám sikerült talpra állnia, és immár "saját jogán", egészen más hanggal és szerepkörben vált ismét sikeressé. A számára a nagy visszatérést jelentő 1979-es lemezének záródala egy féltékeny nő kirohanása, aki dühét gátlástalanul és merészen vágja az őt megcsaló szerelme szemébe. Az igencsak szókimondó szöveg miatt akadt olyan ország, ahol a lemezt e szám nélkül forgalmazták.

Egy élő változat egy évtizeddel későbbről, amikor kiváló zenészek sora kísérte. Bevezetésként az énekesnő a dal jelentőségéről beszél.

A kiváló soul énekes Bill Withers bemutatkozó lemezén található dalon többek között Stephen Stills gitárjátékát is hallhatjuk. Az alig kétperces felvételbe a finom akusztikus bevezetés és a vonóskíséret mellet még az is belefér, hogy Withers (ha jól számoltam) egymás után 25-ször ismételje el, hogy "I Know". Ennyire hiányzik neki a távol levő kedvese...

"Ain't no sunshine when she's gone/ It's not warm when she's away"

Élőben is láthatjuk, amint előadja a dalt:

A dal igazi örökzölddé vált. A következő évben a 13 éves Michael Jackson első lemezén is megjelent:

Azoknak, akik hiányolják a lengyel rockzenét, íme egy 1974-es változat a Budka Suflera előadásában:

Freddie King előadásában a dal bluesos jellege domborodik ki:

1990-ben Sting adott elő egy meglehetősen jazzes változatot, amelyen B. B. King is gitározik.

Eva Cassidy énekével is hallhatjuk 1996-ból:

1998-ban a kanadai a capella együttes, a Nylons is elénekelte:

2010-ben John Mayer adta elő a Crossroads fesztiválon

Ha az embert betegség, rosszullét gyötri, mi más segíthet, mint a szerelem (ami akár függővé is tehet). A Roxy Music egyik legismertebb dala az 1970-es évek közepén a későbbi new wave irányzatot előlegezte meg.

És valóban, az 1980-as években is feldolgozták a számot. A jamaikai modell, majd énekesnő és színésznő Grace Jones előadásában láthatjátok, aki egy alaposan felpörgetett változatot ad elő: