Megint az utolsó pillanatban kellett változtatnom, ugyanis aggódnak értem. Amíg írok ide, addig nincs gond! Ennek "szemléltetésére" pedig mi mást választhattam volna, mint ezt a klasszikust. Annak idején a vásárhelyi Roller zenekar is játszotta (a Stones, Hendrix és mások dalai mellett). Nekik köszönhetem első - meglehetősen dicstelen - televíziós szereplésem, meg persze számos koncertélményem. Fiatalon, lelkesen a legnagyobb rajongójuk voltam. Ők sajnos néhány év után feloszlottak, felvételeik nem tudom, megvannak-e még valahol. Én mindenesetre még itt vagyok, emlékeztetni rájuk - és arra, hogy "nincsen semmi baj, szóljon hát a dal' (a híres riffel meg Rodgers jellegzetes, sokak által utánzott hangjával):

Koncertjeiken is elmaradhatatlan volt a szám. Az alábbiakban egy stúdióban, illetve az 1970-es Isle of Wight-i fesztiválon adják elő. Utóbbi a kor legnagyobb hasonló rendezvénye volt, amely nem csupán nézőszámban, de az ott előadók listájával is felülmúlta Woodstockot.

Érdekességként íme egy 1979-es disco-változat (amúgy ki nem állhatom ezt a stílust):

A következő évben Mike Oldfield adta elő:

Rod Stewart 1984-es változata erősen magán viseli a nyolcvanas évek jegyeit, és számomra elég idegesítő, de különlegességként ezt is mellékelem.

Végül ismét az eredeti énekessel hallhatjuk, aki ezúttal például Brian May és Slash kíséretével adja elő: