Miután a héten szomorú hírt kaptam, ismét egy vidám dalt választottam. Zeneileg mindenképpen az, habár a szöveg a szerelem megpróbáltatásairól is szól, a refrén szerint pedig "Bárcsak tudtam volna fiatalabban azt, amit most tudok." És hát valljuk be, mi is követtünk el hibákat meggondolatlanság, elhamarkodottság, türelmetlenség, ha úgy tetszik, tudatlanság miatt. Szóval van mit tanulnunk, ahogyan a dalban is hallhatjuk Ron Woodtól. Meglepő módon ugyanis nem Rod Stewart, és nem is Ronnie Lane énekli a Faces utolsó lemezének címadó dalát. 

Lane viszont már a következő évben elénekelte egy hangulatos élő felvételen, melynek végén egy hölgy kánkánt táncol (amiről a dalban is szó van).

Rod Stewart az eredeti változathoz képest egy negyedszázaddal később rögzítette tisztelgésként egykori zenésztársa, a nemrégiben elhunyt Ronnie Lane előtt.

 Koncerten is előadta a Corrs társaságában

2004-ben Ronnie Lane emlékére rendeztek koncertet a Royal Albert Hallban, és az Ooh La la sem maradhatott el. Paul Weller énekelt, de Ron Wood is beszállt időnként, miközben a táncos lányok sem fogták vissza magukat. 

Az amerikai indie rock együttes, a Silkworm 2000-ban adta elő:

Két évvel később a Young Dubliners következett:

2003-ban a bendzsón is játszó Danny Barnes lemezére került fel a dal:

Punk zenészek is előadták 2012-ben:

A következő évben a Counting Crows

2014-ben a Hey Rosetta füttyszólóval fűszerezte előadását::

A Manchester Orchestra változata jóval visszafogottabb, lassabb tempóban és csupán két akusztikus gitárral játszották el. Ezzel az egész dal hóval búsabb hangulatot kap.

Az eredetihez jóval közelebb áll az amerikai Redbird feldolgozása