A héten ismét változtatnom kellett terveimen. Ráadásul nem sok választásom maradt. Az egyik a zöld volt - ehhez kapcsolódik a Pink Floyd ritka szerelmes dalainak egyike. A Green is the Colour egy 1969-es film kísérőzenéjeként jelent meg. A pszichedelikus folk felvételen akusztikus hangszerek mellett síp is felcsendül.
Egy másik változatról hiányzik a síp, viszont végig hallhatjuk a tenger zúgását és a sirályokat.
A dalt sokáig a BBC stúdiójában 1970-ben rögzített koncertről ismertem. Ezen elektromos hangszereken játszanak. Különösen Gilmour lezárásként előadott scat éneke tetszett (ami egyébként a Wish You Were Here befejezésére emlékeztet).
1969 és 1971 között a dalt rendszeresen játszották koncertjeiken, ahol általában más dalokkal összekötve hangzott fel (ezért ér véget annyira hirtelen az előző felvétel is). Az alábbi videók változó minőségűek, viszont kordokumentumok is egyben.
Öt évtizeddel később az együttes egykori dobosa saját bandájával adta elő. Ezúttal három szólót is hallhatunk, miközben ők is felhasználták a tenger és a madarak hangját.
