A múlt heti bejegyzést kifogásolták, amiért nem volt rendes szerelmes dal. Tulajdonképpen ez sem az, hiszen másról is, "többről" is szól. Ráadásul helyenként meglehetősen érzelgős -  pláne attól a Hobótól, aki a Stonestól rossz néven vette az Angie-t. A végén persze el is bohóckodja a számot, ami a nagyszerű gitárszólókkal, a többértelmű szöveggel együtt viszont így is emlékezetes. Éppen negyven éve jelent meg a ritka magyar konceptlemezek talán leghíresebbikén (egyben a legjobb magyar lemezek egyikén). Megboldogult legénykoromban mi is sokat énekeltük számos más, jóval "dögösebb" dalukkal együtt. A HBB talán az egyetlen magyar együttes volt, amelyet annak idején valamennyire ismertem és kedveltem. Meghatározó közösségi zenei élményem volt, amikor (valószínűleg) 1991 nyarán Anna napkor a Szent Anna tó fölött a nyeregben levő menedékházban először hallottam a Közép-európai hobo blues II-t néhány korombeli fiatal előadásában. De említhetném a Hey Joe sajátos feldolgozását Deák Bill Gyulával, vagy a házibulikon annyiszor szóló Tiltott gyümölcs című koncertlemezüket. Túlságosan elkalandoztam azonban a mostani felvételtől. Több évtized után éppen daruhajtogatás közben hallgattam újra, szóval: "Teérted hajtok..."

Egy további stúdió-, valamint két koncert-változat