Ezúttal egy múlt heti tartozásomat kell törlesztenem: a The Band nemrégiben elhunyt tagjára, Robbie Robertsonra emlékezem azzal a dallal, amelyet először hallottam a szerzeményei közül. Egy nőnapi összeállításban szerepelt abban a késő esti rádióműsorban, ami több mint három évtizeddel ezelőtt a legfőbb zenei "forrásom" volt (és amiről majd valamikor részletesebben is írok). Sokáig ezt az egyetlen felvételt ismertem az együttestől. Különleges alkalom a mostani, mert megszegem az eddig be nem vallott "szabályomat", hogy a lehető legtovább igyekszem elkerülni az előadók ismétlődését - ráadásul éppen egy olyan együttesnél esik ez meg, amelytől nem sok hasonló témájú számot ismerek. Viszont hosszú még azoknak a sora, akik még nem szerepeltek a blogban, szóval egy jó darabig valószínűleg nem fogok ismét "duplázni".