Elérkeztünk a blog első éves "születésnapjához." Éppen most akadtam rá e dal régóta keresett koncertfelvételre, így ezt választottam erre a hétre. Nagy kedvenc, amit már régóta ismerek, egy kazettán volt meg, de nem emlékszem már, hogyan került rá. Akkoriban azt sem tudtam, mikor és hol vették fel. Máig libabőrös leszek tőle, míg például a stúdióváltozat egyszerűen csak szép. Az is különlegessé teszi a dalt, hogy Hendrix (tőle némiképp szokatlan módon) meglehetősen összeszedetten adja elő, és a lezárás is gyönyörű. A szövege pszichedelikus elemeket is tartalmaz és egy gondoskodó, szerető lányról szól, aki például a felhőkön jár. (Remélem, most éppen nem felhős az idő, mert ezen az éjszakán az év egyik leglátványosabb csillaghullásának lehetünk tanúi.)

Mellékelek azért egy másik koncertváltozatot is:

A felvétel már korán elnyerte más zenészek tetszését is. Az alábbiakban egy sor feldolgozást hallhattok. A Derek and the Dominoes néhány nappal Hendrix halála előtt rögzítette, így annak idején az elhunyt zenészre való emlékezés különleges gesztusává vált:

Gil Evans sajátos jazzes hangszerelést készített:

A blogban nemrégiben szerepelt Stevie Ray Vaughan erőteljes bluesos változatot adott elő koncertjein:

Sting egyik lemezén szintén szerepelt (Gil Evans hangszereléséban)

Közösen is előadták:

Sting egy koncerten spanyolul énekelte (érdekesség, hogy a Voodoo Child riffjével indítanak):

Egy még hosszabb változat ugyancsak tőle 1988-ból:

 Az ír The Corrs kelta elemeket felvonultató folkos feldolgozást készített:

Akusztikus változatban is előadták:

A nemrégiben elhunyt Jeff Beck is játszotta: