Egyik kedvenc lemezemről származik a következő dal. A Santana 1972-es albumának gyönyörű első oldala csodálatosan építkezik a kezdeti lebegéstől egészen eddig a dinamikus zárásig. Számomra feledhetetlenek Tom Rutley nagybőgőn és Doug Rauch basszusgitáron előadott futamai, Gregg Rollie orgonajátéka és a két gitáros, Carlos Santana és Neal Schon nagyszerű szólója, amit Michael Shrieve fantasztikus dobolása és további ütősök kísérnek. Valódi záródarabról van szó, amelyben elképesztő energiák szabadulnak fel, és igazi "örömzenélésbe" torkollik.

New thoughts/ Will purify my mind/ And clean my body/ New lives/ Will fall together like an endless story/ All the love of the universe/ Will be shared by all that’s living.

Utoljára három és fél éve szerepelt a blogban Joan Armatrading. Ideje felidézni egy újabb dalát, amelyben egy fűzfa képén keresztül szól a szerelemről: I said I'm strong/ Straight/ Willing/ To be a/ Shelter/ In a storm/ Your willow oh willow/ When the sun is out.

Az 1977-ből származó dalt az évek során számtalan koncertjén adta elő:

Ma egy újabb klasszikus kerül sorra. Elsőként Dusty Springfield énekelt arról, hogy kivel is szeretett igazán együtt lenni.

Hamarosan Aretha Franklin is felvette a repertoárjába:

Nem sokkal később Tina Turner énekelte el:

A 21. században is többen feldolgozták, köztük például Joss Stone:

A "27-esek klubjának" utolsó tagja nagy sikerű dalában szerelmi bánatáról énekel.

„He left no time to regret / Kept his dick wet.”

Élőben is láthatjuk őt. A rengeteg koncertfelvétel közül egy intimebb helyszínen rögzítettet választottam.

Ismét egy újabb klasszikus következik, amelyet Louis Jordan amerikai szaxofonos írt a feleségéhez. A jump blues stílusban előadott Caldoniát több filmben is eljátszotta.

Ebben a változatban Jordan Benny Goodman társaságában adja elő:

Ugyanebben az évben rögzítette Erskine Hawkins is:

Szintén 1945-ben adta elő Woody Herman big bandjével (később a BBC-ben és az Ed Sullivan Show-ban is eljátszották).

A következő évben a már gyerekkorában ismertté váló Sugar Chile Robinson előadásában láthatták-hallhatták a dalt:

A jazz zenészek után után más műfajok előadói is felfedezték. Carl Perkins rockabilly stílusban rögzítette 1956-ban:

Memphis Slim előadásában inkább a dal blues-os jellege domborodik ki:

James Brown ugyancsak számtalanszor elénekelte:

Egy filmben James Brown szerepében Chadwick Boseman adja elő:

B B King is felvette:

Muddy Waters is sokszor énekelte a hetvenes években.

Clifton Chenier szintén felvette a repertoárjába.

Az alábbi koncertfelvételen három kiváló gitárost hallhatunk: Albert King és Albert Collins mellett Gary Moore nyűvi a húrokat.

Willie Nelson Wynton Marsalis együttesének társaságában adta elő:

Első magyarországi koncertélményeimre emlékeztet a Takáts Tamás Dirty Blues Band előadásában:

A Mountain egyik legismertebb dala a blog keményebb zenéket felvonultató bejegyzéseinek számát gyarapítja.  

Élőben is láthatjuk őket:

Annak idején a Beatles felbomlásakor hatalmas meglepetésre nem Lennon, nem is McCartney, hanem George Harrison szólókarrierje indult a legígéretesebben. Egy tripla lemezzel jelentkezett, amelynek egyik nagy sikere éppen az alábbi dal volt. Ezt még 1966-ban írta, de egyetlen Beatles-lemezre sem találták alkalmasnak. A számot sokféleképpen lehet értelmezni - általánosabban az emberi kapcsolatokra, a szerelmesekre vonatkozhat, de akár a szerzőnek a Beatles feloszlása feletti merengésként is hallhathatjuk. Harrison ugyanis arról énekel, mennyire szomorú, hogy az emberek annyi fájdalmat okozunk, összetörik egymás szívét, nem képesek viszonozni a másik szeretetét/ szerelmét, könnyes szemük miatt pedig nem látják az őket körülvevő szépséget. A dal nem csupán egy balada, szövegének megfelelően himnikus magasságokba emelkedik.

A számnak rögtön két változatát is kiadták ugyanazon a lemezen. A második valamivel visszafogottabb:

A sok-sok feldolgozás közül csupán néhányat mellékelek. Nina Simone igazán különleges változatában méginkább világossá válik, hogy az jóval több mint egy szerelmes dal az elmúló érzések fölötti bánatról, az énekesnő kiegészítette a szöveget, így téve hangsúlyossá annak társadalmi üzenetét.

A Harrison halála után rendezett emlékkoncerten Eric Clapton mellett Billy Preston énekelte. Ők annak idején az eredeti változaton is játszottak.

Utolsóként ismét Harrison egykori jóbarátja, Clapton énekli, ezúttal viszont Derek Trucks utánozhatatlan slide gitár játékát is hallhatjuk:

A Toto után mi más következhetne, mint a Poco. Az együttes harmadik stúdiólemezének záródala az egykori Buffalo Springfield-tag Richie Furay szerzeménye és az örök szerelem örömeit hirdeti.

And though I can't be with you now/ Let this song be another/ That's just for me and you.

Egy élő változat:

A Toto egyik legismertebb dala 1982-ben csendült fel elsőként. A nyolcvanas évek egyik nagy slágere többek között Jeff Porcaro különleges dobolásáról és a szakmában máig mércének számító produceri munkáról ismert.

Élő felvétel az 1990-es Montreux-i fesztiválról:

A Weezer feldolgozása 2018-ból való:

John Lennon 1965-ből származó dala saját bevallása szerint is Bob Dylan stílusában készült, csakhogy az amerikai énekes-gitárosnál rendszeresen szereplő szájharmónikát ezúttal fuvolával helyettesítették. A dal a Beatles Help! című filmjében is elhangzott.

A dal ezúttal elsősorban Bill Frissel általam nagyon kedvelt feldolgozása miatt szerepel a blogban. (A jazz gitáros egész lemezt szentelt Lennon dalainak.)