Az "eredeti" Fleetwood Mac dala a perzselő és kihűlő vonzalomról, a szerelmes férfi aggodalmáról, gyötrődéséről szól. "Would you love me tomorrow/ Like you say you love me now..."

Évtizedekkel később Gary Moore egész lemezt adott ki a Fleetwood Mac egykori gitárosa, Peter Green dalaiból. Akkor játszotta koncertjein is:

A mostani dali azokról a szerelmesekről szól, akik nehezen viselik el a távollétet. Esténként egymásért fohászkodnak, vigaszuk pedig az, hogy:a legsötétebb órát a hajnal követi. .

While I'm far away from you my baby/ I know it's hard for you my baby/ Because it's hard for me my baby/ And the darkest hour is just before dawn// Each night before you go to bed my baby/ Whisper a little prayer for me my baby...

A szám jóval ismertebb változata későbbi, de eredetileg 1957-ben rögzítette a The "5" Royales.

1961-ben egy női énekegyüttes, a The Shirelles is lemezre vette:

Elsősorban a the Mamas & the Papas előadásában vált népszerűvé, akik az Ed Sullivan Showban is elénekelték:

A leghosszabb feldolgozás 1972-ből való, amikor egy amerikai soul trió vette fel:

1994-ben egy reggae-változat is született:

Két évvel később a blogban nemrég szerepelt Linda Ronstadt is elénekelte, sőt lemezének címadó dalává tette:

Miután már a politikai életben is kis kakasról beszélnek, kénytelen voltam elővenni a jól ismert blues klasszikust. Szerzője ugyan Willie Dixon, de számos más szerzeményéhez hasonlóan ez is mások előadásában vált ismertté. Elsőként Howlin' Wolf énekelt a kis vörös kakasról, akinek nincs kedve kukorékolni, hanem inkább mással foglalkozna. A felvétel érdekessége, hogy azon az énekes játszik a slide gitáron is.

A dal következő előadója, Sam Cooke 1963-ban változtatott a dal tempóján és annak szövegén is.

Big Mama Thornton szintén elénekelte:

A dal legismertebb változata a Rolling Stones nevéhez fűződik. Az ő előadásukban 1965-ben az angol slágerlista első helyére került (mindmáig az egyetlen blues dalként). Miközben a szövegen szintén módosító Jagger magát nevezi kis vörös kakasnak, elsősorban Brian Jones gitár- és harmonikajátéka teszi emlékezetessé a dalt. A fiatalon elhunyt Jones kezében a gitár hol a kutyaugatást, hol a vonítást, hol pedig a kakaskukorékolást idézi. A dal hatalmas sikere ellenére az Egyesült Államokban nem adták ki kislemezen, ami talán a meglehetősen provokatív szövegének is köszönhető volt.

A hatvanas évek végének egyik másik szexszimbóluma, Jim Morrison is énekelte a Doors koncertjein:

A Stones is évtizedeken át adta elő élőben. Itt egy 1975-ös koncertől hallhatjuk:

Eric Clapton társaságában is eljátszották:

A Grateful Dead szintén több turnéján előadta: A felvétel érdekessége, hogy azon Jerry Garcia mellett Bob Weir is szólózik.

Junior Wells szintén énekelte:

Végül a Tom Petty & The Heartbreakers előadásában hallhatjátok

Ma érkezett a hír a Supertramp alapítója, Rick Davies haláláról. A popzenét progresszív elemekkel ötvöző együttes egyik dala már szerepelt a blogban. Ezúttla egy másik ismert felvételüket, a Hide in Your Shellt választottam, amely azokról szól, akik félnek a szerelemtől, nem merik átadni magukat érzelmeiknek, képtelenek bízni a másikban.

I as a boy, I believed the saying the cure for pain was love
How would it be if you could see the world through my eyes?

Így hangzott koncerten:

Mára egyik kedvenc együttesem dalát választottam. Bár a blogban több mint 200 felvétel szerepelt, tőlük még egyet sem hallhattatok. A Pentangle öt kiváló zenészből állt, akik a folk és a jazz mellett bluest, régi zenét is játszottak. A mostani egy saját szerzeményük:

Élő felvétel a dallal:

Melanie 1971-es lemezén nem egészen másfél percig elmélkedik a szerelemről:

Erre a hétre nem akármilyen felvételt választottam a grunge egyik kiemelkedő együttesétől. Az államközi szerelmes dal cseppet sem szokványos, sem zeneileg, sem a szövegében. Remélem, így is elnyeri tetszésetek.

Élő változat koncertről:

Élő akusztikus felvétel stúdióból:

Időnként bizony úgy érezzük, hogy nem felelünk meg a másiknak, kevesek vagyunk számára - vagy éppen fordítva: ő nem illik hozzánk, nem "jó" nekünk. A keserves kiábrándulás dalát először Dee Dee Warwick énekelte el 1963-ban:

Jóval sikesebb volt Betty Everett változata ugyanebből az évből:

A következő esztendőben a Swinging Blues Jeans játszotta el:

Linda Ronstadt 1974-es lemezén szintén hallható, de koncerjein már korábban is énekelte. Dala az amerikai slágerlista első helyét is elérte.

Egy újabb dal következik a szerelmi bánatot hordozó férfiről. Eredetileg 1957-ben rögzítették.

A szám elsősorban Eric Clapton előadásában vált ismertté. Így adták elő Freedie Kinggel közösen:

Clapton a Band minap is megidézett búcsúkoncertjén is eljétszotta:

Aztán a következő évben egy tv-felvételre is ezt választotta:

1981-ben Jeff Beckkel együtt adta elő:

Végül pedig már a 21. században Joe Bonamassa társaságában is felvették:

A mostani dal a fiatalon elhunyt Jeff Buckely egyetlen lemezéről való. Míg a szerelmes számok időnként inkább a rockzenei repertoár valamiféle kötelező darabjaiként hangzanak el, amikor az előadó valamiféle pózba vágja magát, ebben az esetben szó sincs erről. Jeff Buckley kegyetlenül őszinte és megrázó vallomása az elhagyott és szerelme után vágyakozó, kétségbeesett, de mégis reménykedő, értetetlen, de mégis megvilágosodott férfié.

Too deaf, dumb and blind to see the damage I've done/ Sweet lover, you should've come over

Két élő változat: