Egy újabb dal 1972-ből, ezúttal egy magyar előadótól:
Demjén Ferenc dala másfél évtizeddel később vált igazán népszerűvé, amikor az akkori magyar "popzenei" élet néhány ismert előadója közösen énekelte el. A klipben feltűnik B. Tóth László is, aki a korszak legismertebb magyar lemezlovasa volt (elsősorban a Petőfi Rádióban 1984-től sugárzott Poptarisznya c. műsorának közsönhetően). Bár ez a változat a fiatalságomra emékeztet, kitűnő hangszerelésével sokkal jobban tetszik az eredeti.
A mostani közismert dalt az évtizedek során sokan énekelték. Elsőként Gwen McCrae előadásában hallhatta a nagyérdemű:
Brenda Lee változata három hónappal később jelent meg:
Ugyanebben az évben alig néhány héttel válása után vette fel Elvis Presley:
John Wesley 1979-ben adta elő:
A legendás country énekes, Willie Nelson 1982-ben megjelent 27. stúdiólemezének címadó dalává tette:
Én a dalt először a Pet Shop Boys 1987-ből származó feldolgozásában hallottam. A szintetizátorok által uralt felvétel gyökeresen eltér a korábbiaktól:
Mára pedig egy dal a csábításról a blogban már szereplő Tom Pettytől:
She like to call me king bee/ She like to buzz 'round my tree/ I call her honey bee
Élő változatban:
A Foo Fighters is előadta:
Viszonylag kevés dalt hoztam eddig a grunge műfajhoz sorolható együttesektől. Szóljon most tehát az Alice in Chains egyik ismert dala:
A korszakban népszerű Unplugged koncertek egyikén akusztikus változatban is előadták:
A Souther - Hillman - Furay Band korábban befutott amerikai country-rock zenészekből alakult supergroup volt az 1970-es évek közepén. Bemutatkozó lemezük nyitódalának szerzője Richie Furay, aki egykor a Buffalo Springfield, majd a Poco tagjaként vált ismertté.
Valamiért eddig nem került sorra egyik kedvenc énekesem. Talán azért, mert annyi felvétele illene blogba. Végül a dala mellett döntöttem, amely a szerelem hatalmas erejérre emlékeztet.
Általában az egyes dalok első, eredeti változatával szoktam kezdeni, de most kivételt tettem. Számomra Billie Holiday előadásában az "igazi" - nem csupán az énekesnő különleges, törékeny, kissé karcos hangja, hanem a bluesos-jazzes átdolgozás miatt is. Az alábbiakban néhány további neves előadótól is hallhatjátok, és talán érzékelitek a különbséget.
A francia dal Mon Homme címmel aratott sikert Párizsban 1920-ban, majd a következő évben angolra fordították és Fanny Brice immár az Egyesült Államokban tette ismertté.
Alice Faye egy musicalben adta elő az 1930-as években.
Peggy Lee 1959-ben énekelte el.
Barbra Streisand 1965-ben és 1968-ban is előadta:
Diana Ross szintén több ízben énekelte el:
A francia Mirelle Mathieu angolul is előadta:
Erre a hétre egy újabb örökzöldet választottam az 1960-as évekből:
Percy Sledge élőben is sokszor előadta:
A Spencer Davis Group feldolgozásában a fiatal Steve Winwoodot hallhatjuk énekelni:
Joe Cocker is elénekelte:
A mostani azon kevés dal közé tartozik, amelyek kétszer is slágerlista vezető lettek. Az eredeti követően negydszázaddal Michael Bolton előadásában lett ismét első
Egy újabb himnusz az elsőprő erejű szerelemről/ szeretetről ezúttal Jerry Reedtől.
Can't see it with your eyes, hold it in your hand/ But like the wind that covers our land/ Strong enough to rule the heart of any man/ This thing called love
Élőben is sokszer elénekelte:
Jimmy Dean még ugyanebben az évben feldolgozta:
Johnny Cash is felvette a repertoárjába:
Ő szintén számos alkalommal előadta:
Elvis Presley ugyancsak lemezre vette:
Az egyetlen női előadó ezúttal Lynn Anderson:
Végül Glen Campbelltől is hallhatjuk:
Ugyanő élőben egy stúdióban:
Miután az este többnyire idétlen zenéket kellett hallgatnom, valami keményebbet kerestem. Így esett a választásom a blogban csupán egyszer, több évvel ezelőtt szereplő egyik kedvencemre. Lou Reed első szólólemezének dalán többek között Rick Wakeman is játszik, annak szövege pedig szokás szerint meglehetősen provokatív: Lisa says, hey baby, if you stick your tongue in my ear/ Then the scene around here will become very clear.
A dalt Reed korábban, a Velvet Underground tagjaként írta, és elsőként 1969-ben vették fel (bár akkor nem jelent meg):
Koncerten is eljátszották már abban az időben is:
Majd természetesen később is jóval komolyabb hangszerelésben, ahol a zongora mellett például szaxofont és klarinétot is hallhatunk:
Ezúttal a War első saját néven megjelentetett lemezéről választottam egy dalt, amelyen a Los Angeles-i zenészek egy dán szajhorminkással kiegészülve a gospel, a soul, a jazz és a blues gyönyörű elegyét adják elő.