A Queen és David Bowie együttműködését dicsérő dal a ránk nehezedő nyomásról szól, amely alól a szerelem szabadíthat fel.

A Wembley-ben előadott változat az előtte a közönséggel közösen előadott éneklésről is ismert: 

Két hete és negyven éve adtak koncertet Budapesten. Az első olyan rockkoncert volt, amelyen egy jelentős "nyugati" együttes pályája csúcsán lépett fel Magyarországon. Az akkor hatalmas élményt, áttörést jelentett, valamiképpen a közelgő rendszerváltást is megelőlegezte. Nem csupán érzelmileg volt jelentős sokak számára itteni szereplésük, zeneileg is kiválóan sikerült - ezért koncertfilm készült belőle. Ebből láthatjátok mostani dalunkat: 

Hat évvel később, a Freddie Mercury halála után tartott emlékkoncerten Annie Lenox és David Bowie énekelte el. Kivételesen rendelkezünk a próbán készült felvétellel is. Érdekes összehasonlítani a "rendes" előadással:

Nick Drake bemutatkozó lemezének első dalában máris megmutatkozik sajátos stílusa: melankolikus, visszafogott zenéje, költői, a fantáziát és az érzelmeket egyaránt megszólító szövege és különleges hangja, amely mindezt annyira hitelesen szólaltatja meg. "Time has told me/ You're a rare rare find/ A troubled cure/ For a troubled mind."

A blogban korábban már szereplő Peter Frampton negyedik lemezéről származik a dal, amely főleg koncertváltozatának köszönhetően vált ismertté. 

Ismét egy olyan dal következik, amely főleg egy feldolgozás révén ismert. Willie Dixon szerzeményét elsőként Muddy Waters rögzítette 1962-ben:

Hamarosan angliai együttesek egész sora készítette el saját változatát: 

A sorban utolsó a Led Zeppelin változata, amelynek riffje többé-kevésbé eredeti, így saját szerzeményükként tüntették fel a dalt, amelynek nagy szerepe volt abban, hogy világsztárokká váltak. 1985-ben aztán elvesztettek egy pert Willie Dixonnal szemben, így azóta őt is feltüntetik. Szóljon tehát az egyik legismertebb rockszám az egyik legdögösebb riffel és legprovokatívabb szöveggel - és persze az egyik legnagyobb együttes előadásában.

A Led Zeppelin az egyik legismertebb turnézó zenekar volt, amely fellépéseivel megváltoztatta a "koncertkultúrát" és hozzájárult az úgynevezett arena-rock kialakulásához az 1970-es években. Ezért több fellépésükről is idézem a dalt. Először az 1970-ben a Royal Albert Hallban rögzített koncertjükön láthatjuk, majd az 1973-as Madison Square Garden-beli fellépésük következik. Utolsó angliai felllépésükre a Knebworth-i Fesztiválon került sor 1979-ben, ahol 200 000-es közönség előtt a ráadások közt játszották a Whole Lotta Love-ot.

Prince is előadta:

Bizony a blues is időnként a féltékenységről szól. Ezúttal Buddy Guy dalát választottam:

Néhány évvel később John Mayall együttese játszotta el. A szólót az ekkor csupán 17 éves Mick Taylor játszotta!

1969-ben Buddy Guy Jack Bruce basszusfutamaitól kísérve adta elő, miközben a doboknál Buddy Miles ült és szaxofonon többek közt Dick Heckstall-Smith játszott.

1982-ből ismét Mayall, Taylor és az egykori felvételen szintén közreműködő (a Fleetwood Macből ismert) John McVie elődásában hallhatjuk.

Eric Clapton a londoni Royal Albert Hallban adott 1991-es koncertsorozatán is szerepelt a műsorban. Itt egészen elképesztő felállás adta elő: gitáron Clapton mellett Buddy Guyt, Albert Collinst, Robert Crayt és Jimmie Vaughant, míg szájharmonikán Jerry Portnoyt hallhatjuk.

A Nirvana dala legismertebb lemezükről való és ismét csak a férfi szempontjából szól a féltékenységről.

Truth covered in security
I can't let you smother me
I'd like to, but it couldn't work
Trading off and taking turns
I don't regret a thing

Koncertfelvétel a következő évből, amikor az együttes már világszerte ismertté vált.

John Frusciante is előadta sajátos stílusában:

Ismét egy női szempontból előadott dal a féltékenységről:

I wish I could be the girl at his side/ The one who has taken my place/ Can't everyone see what I'm trying to hide?/
Isn't it written all over my face?

Lou Reed ugyancsak írt dalt a féltékenységről. A Satellite of Love Reed második szólólemezének egyik színfoltja, amelyen például tuba is hallható, háttérénekesként pedig David Bowie jellegzetes hangja is felcsendül

Koncertjein is rendszeresen előadta, például az 1980-as évek közepén, Ebből az időszakból három felvételt is találtam, amelyeken basszusgitáron a kiváló Fernando Saunders kísérte.

1996-ban így énekelte egy akusztikus változatban:

A U2 koncertjein is felcsendült, ahol magát Lou Reedet is megidézték

Morrisey Lou Reed halálát követően énekelte el rá emlékezve:

Két évvel később Reedet beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. Ekkor Beck adta elő:

A féltékenység sajnos sokaknál együtt jár a szerelemmel - ezért számos dal is foglalkozik ezzel a gyötrő érzéssel. Úgy döntöttem, egy ideig maradok továbbra is ennél az "altémánál". Elsőként a Weezer kiváló bemutatkozó lemezéről szóljon egy felvétel.

I want a girl who will laugh for no one else
When I'm away she puts her makeup on the shelf
When I'm away she never leaves the house
I want a girl who laughs for no one else

Két, több évtized különbséggel rögzített élő változat:

Nem csupán az alliterációban, de a témában is követi az előző dalt a mostani: a női féltékenység után ezúttal a férfiéra kapunk egy példát. A Jealous Guy John Lennon nevezetes 1971. évi lemezén hallható.

A számtalan feldolgozás közül ezúttal csak néhányat idézek. Egyik kedvencem, a Faces több alkalommal eljátszotta, stúdió- és koncertfelvétel is készült róla:

A Roxy Music 1981-ben jelentette meg kislemezen:

Az együttes frontembere az 1985-ös Live aid-en is elénekelte:

A Black Crowes pályája elején adta elő (zongorán Chuck Leavell hallható):

Lou Reed 2001-ben énekelte el sajátos stílusában egy emlékkoncerten:

Joe Cocker 2004-es albumán egy meglehetősen könnyed változat jelent meg:

A Deftones 2007-ben adta elő:

A Black Crowes három évtizeddel később ismét elénekelte: