Minden hétre legalább egy szerelmes dal

Minden hétre legalább egy szerelmes dal

Derek and the Dominos: Bell Bottom Blues (1970)

2026. május 10. - László Andor

Néhány napja koncertezett Budapesten Eric Clapton. Korábban nem gyakran járt Magyarországon, könnyen lehet, hogy utoljára lehetett őt élőben hallani mifelkénk. Ebből az alkalomból szerettem volna tőle választani egy dalt - három lett belőle. Ezek a felvételek a gitáros karrierjének, egyszersmind szerelmének három szakaszát örökítik meg. Elsőként szóljon a sóvárgás dala a Derek and the Dominos lemezéről. Clapton ekkor reménytelenül szerelmes volt jóbarátja, George Harrison feleségébe, a modell Patty Boydba. Ez a kínzó vágyakozás teszi annyira őszintévé és megrázóvá e lemez dalait - köztük a mostanit is.

Do you want to see me crawl across the floor to you?Do you want to hear me beg you to take me back?

Néhány élő felvétel:

Itt a nemrégiben elhunyt Bobby Whitlock, a dal társszerzője énekel.

Ezen akusztikus gitáron adja elő:

Styx: You Need Love (1973)

Ismét egy olyan együttes követezik, amely még nem szerepelt a blogban, pedig az 1970-es években kitűnő lemezek sorát adta ki. Az amerikai Styx dala a blogban szép számban szereplő dinamikus felvételek sorát gyarapítja, miközben a hard rock és a korabeli progresszív rock elemeit ötvözi.

Élő felvétel a dal előadásáról:

Joy Division: Love WIll Tear Us Apart (1980)

Egy újabb legendás felvétel következik. Az angol Joy Division dalát első lemezük megjelenését követően rögzítették. Nem sokkal ez után viszont a házasságának megromlásától, depressziótól szenvedő alig 23 éves Ian Curtis énekes-gitáros öngyilkos lett. A nagy sikert arató szám és második lemezük egyben az együttes pályáját is lezárta. A többi tag más nevet felvéve folytatta a zenélést.

A későbbiekben a dalnak számos feldolgozása született. Az alábbiakban ezek közül láthattok-hallhattok egy válogatást:

A lenti felvételen a U2 egyik ismert dalával összekötve adja elő egy párizsi koncerten. Éppen az átmenetkor egy nézőtéri incidens is megzavarja őket, így néhány másodpercre kénytelenek megállni.

 

Stephen Wilson Jr: Stand By Me (2024)

Újabb kivételes blog következik. Első alkalommal fordul elő, hogy ugyanaz a dal szerepel itt ismételten. Mintegy három és fél éve ugyanis már szántam egy bejegyzést Ben E. King örökzöldjének. Csakhogy nemrégiben hallottam egy amerikai country énekes és gitáros különleges feldolgozását. Először arra gondoltam, hogy beillesztem az akkori blogba, de úgy döntöttem, megérdemel egy sajátot: a gitár intro, az énekes hangja, az egész felvétel hangulata rendkívüli.

Ezen a felvételen mesél is arról, hogy mit jelent számára ez a dal, kinek énekli igazából.

 

Lisa Loeb: Stay (I Missed You) (1994)

A pályakezdő Lisa Loeb dala úgy lett annak idején slágerlista vezető az Egyesült Államokban, hogy az énekesnőnek még lemezszerződése sem volt. A szám egy film (Reality Bites - magyarul: Nyakunkon az élet) betétdalaként vált ismertté.

A korabeli amerikai tv show-k hangulatának érzékeltetése céljából két élő felvételt is mellékelek.

Colosseum: Elegy (1969)

Az angol Colosseum nem éppen szerelmes számairól ismert, de ilyen is szerepel repertoárjukban. A jazz-rockot játszó együttes második lemezéről származó dalt szerzője, a gitáros James Litherland énekli.

Mivel egy számomra igen kedves együttesről van szó, mellékelem a dal egy korabeli élő változatát is. Míg az eredetin Dick Heckstall-Smith szólózik szoprán szaxofonon, ezúttal Dave Greenslade veszi át ezt a szerepet orgonán.

Végül pedig egy negyedszázaddal későbbi felvétel arról a turnéról, amelynek budapesti állomásán magam is láthattam-hallhattam őket. Itt már Chris Farlowe énekelt, és érdemes összevetni az ő hangját Litherland-ével.

süti beállítások módosítása