Minden hétre legalább egy szerelmes dal

Minden hétre legalább egy szerelmes dal

Buffalo Springfield: Do I Have To Come Right Out (1967)

2026. augusztus 12. - László Andor

Korábban már szerepelt a blogban a Buffalo Springfield egy dala. Ezúttal első lemezük egy felvételére kerül sor. Ennek szerzője ugyan Neil Young volt, ám Richie Furay énekelte. Máig rendszeresen meglepnek ezek a ma már "ősréginek" számító dalok, amelyek szerintem továbbra is "érvényesek."

Queen - David Bowie: Under Pressure (1981)

A Queen és David Bowie együttműködését dicsérő dal a ránk nehezedő nyomásról szól, amely alól a szerelem szabadíthat fel.

A Wembley-ben előadott változat az előtte a közönséggel közösen előadott éneklésről is ismert: 

Két hete és negyven éve adtak koncertet Budapesten. Az első olyan rockkoncert volt, amelyen egy jelentős "nyugati" együttes pályája csúcsán lépett fel Magyarországon. Az akkor hatalmas élményt, áttörést jelentett, valamiképpen a közelgő rendszerváltást is megelőlegezte. Nem csupán érzelmileg volt jelentős sokak számára itteni szereplésük, zeneileg is kiválóan sikerült - ezért koncertfilm készült belőle. Ebből láthatjátok mostani dalunkat: 

Hat évvel később, a Freddie Mercury halála után tartott emlékkoncerten Annie Lenox és David Bowie énekelte el. Kivételesen rendelkezünk a próbán készült felvétellel is. Érdekes összehasonlítani a "rendes" előadással:

 

Nick Drake: Time Has Told Me (1969)

Nick Drake bemutatkozó lemezének első dalában máris megmutatkozik sajátos stílusa: melankolikus, visszafogott zenéje, költői, a fantáziát és az érzelmeket egyaránt megszólító szövege és különleges hangja, amely mindezt annyira hitelesen szólaltatja meg. "Time has told me/ You're a rare rare find/ A troubled cure/ For a troubled mind."

 

You Need Love/ Whole Lotta Love (1962/ 1969)

Ismét egy olyan dal következik, amely főleg egy feldolgozás révén ismert. Willie Dixon szerzeményét elsőként Muddy Waters rögzítette 1962-ben:

Hamarosan angliai együttesek egész sora készítette el saját változatát: 

A sorban utolsó a Led Zeppelin változata, amelynek riffje többé-kevésbé eredeti, így saját szerzeményükként tüntették fel a dalt, amelynek nagy szerepe volt abban, hogy világsztárokká váltak. 1985-ben aztán elvesztettek egy pert Willie Dixonnal szemben, így azóta őt is feltüntetik. Szóljon tehát az egyik legismertebb rockszám az egyik legdögösebb riffel és legprovokatívabb szöveggel - és persze az egyik legnagyobb együttes előadásában.

A Led Zeppelin az egyik legismertebb turnézó zenekar volt, amely fellépéseivel megváltoztatta a "koncertkultúrát" és hozzájárult az úgynevezett arena-rock kialakulásához az 1970-es években. Ezért több fellépésükről is idézem a dalt. Először az 1970-ben a Royal Albert Hallban rögzített koncertjükön láthatjuk, majd az 1973-as Madison Square Garden-beli fellépésük következik. Utolsó angliai felllépésükre a Knebworth-i Fesztiválon került sor 1979-ben, ahol 200 000-es közönség előtt a ráadások közt játszották a Whole Lotta Love-ot.

 

Prince is előadta:

Buddy Guy: My Time After Awhile (1964)

Bizony a blues is időnként a féltékenységről szól. Ezúttal Buddy Guy dalát választottam:

Néhány évvel később John Mayall együttese játszotta el. A szólót az ekkor csupán 17 éves Mick Taylor játszotta!

1969-ben Buddy Guy Jack Bruce basszusfutamaitól kísérve adta elő, miközben a doboknál Buddy Miles ült és szaxofonon többek közt Dick Heckstall-Smith játszott.

1982-ből ismét Mayall, Taylor és az egykori felvételen szintén közreműködő (a Fleetwood Macből ismert) John McVie elődásában hallhatjuk.

Eric Clapton a londoni Royal Albert Hallban adott 1991-es koncertsorozatán is szerepelt a műsorban. Itt egészen elképesztő felállás adta elő: gitáron Clapton mellett Buddy Guyt, Albert Collinst, Robert Crayt és Jimmie Vaughant, míg szájharmonikán Jerry Portnoyt hallhatjuk.

Nirvana: Lounge Act (1991)

A Nirvana dala legismertebb lemezükről való és ismét csak a férfi szempontjából szól a féltékenységről.

Truth covered in securityI can't let you smother meI'd like to, but it couldn't workTrading off and taking turnsI don't regret a thing

Koncertfelvétel a következő évből, amikor az együttes már világszerte ismertté vált.

John Frusciante is előadta sajátos stílusában:

Lou Reed: Satellite of Love (1972)

Lou Reed ugyancsak írt dalt a féltékenységről. A Satellite of Love Reed második szólólemezének egyik színfoltja, amelyen például tuba is hallható, háttérénekesként pedig David Bowie jellegzetes hangja is felcsendül

Koncertjein is rendszeresen előadta, például az 1980-as évek közepén, Ebből az időszakból három felvételt is találtam, amelyeken basszusgitáron a kiváló Fernando Saunders kísérte.

1996-ban így énekelte egy akusztikus változatban:

A U2 koncertjein is felcsendült, ahol magát Lou Reedet is megidézték

Morrisey Lou Reed halálát követően énekelte el rá emlékezve:

Két évvel később Reedet beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. Ekkor Beck adta elő:

Weezer: No One Else (1994)

A féltékenység sajnos sokaknál együtt jár a szerelemmel - ezért számos dal is foglalkozik ezzel a gyötrő érzéssel. Úgy döntöttem, egy ideig maradok továbbra is ennél az "altémánál". Elsőként a Weezer kiváló bemutatkozó lemezéről szóljon egy felvétel.


I want a girl who will laugh for no one else
When I'm away she puts her makeup on the shelf
When I'm away she never leaves the house
I want a girl who laughs for no one else

Két, több évtized különbséggel rögzített élő változat:

 

süti beállítások módosítása