A Souther - Hillman - Furay Band korábban befutott amerikai country-rock zenészekből alakult supergroup volt az 1970-es évek közepén. Bemutatkozó lemezük nyitódalának szerzője Richie Furay, aki egykor a Buffalo Springfield, majd a Poco tagjaként vált ismertté.
Valamiért eddig nem került sorra egyik kedvenc énekesem. Talán azért, mert annyi felvétele illene blogba. Végül a dala mellett döntöttem, amely a szerelem hatalmas erejérre emlékeztet.
Általában az egyes dalok első, eredeti változatával szoktam kezdeni, de most kivételt tettem. Számomra Billie Holiday előadásában az "igazi" - nem csupán az énekesnő különleges, törékeny, kissé karcos hangja, hanem a bluesos-jazzes átdolgozás miatt is. Az alábbiakban néhány további neves előadótól is hallhatjátok, és talán érzékelitek a különbséget.
A francia dal Mon Homme címmel aratott sikert Párizsban 1920-ban, majd a következő évben angolra fordították és Fanny Brice immár az Egyesült Államokban tette ismertté.
Alice Faye egy musicalben adta elő az 1930-as években.
Peggy Lee 1959-ben énekelte el.
Barbra Streisand 1965-ben és 1968-ban is előadta:
Diana Ross szintén több ízben énekelte el:
A francia Mirelle Mathieu angolul is előadta:
Erre a hétre egy újabb örökzöldet választottam az 1960-as évekből:
Percy Sledge élőben is sokszor előadta:
A Spencer Davis Group feldolgozásában a fiatal Steve Winwoodot hallhatjuk énekelni:
Joe Cocker is elénekelte:
A mostani azon kevés dal közé tartozik, amelyek kétszer is slágerlista vezető lettek. Az eredeti követően negydszázaddal Michael Bolton előadásában lett ismét első
Egy újabb himnusz az elsőprő erejű szerelemről/ szeretetről ezúttal Jerry Reedtől.
Can't see it with your eyes, hold it in your hand/ But like the wind that covers our land/ Strong enough to rule the heart of any man/ This thing called love
Élőben is sokszer elénekelte:
Jimmy Dean még ugyanebben az évben feldolgozta:
Johnny Cash is felvette a repertoárjába:
Ő szintén számos alkalommal előadta:
Elvis Presley ugyancsak lemezre vette:
Az egyetlen női előadó ezúttal Lynn Anderson:
Végül Glen Campbelltől is hallhatjuk:
Ugyanő élőben egy stúdióban:
Miután az este többnyire idétlen zenéket kellett hallgatnom, valami keményebbet kerestem. Így esett a választásom a blogban csupán egyszer, több évvel ezelőtt szereplő egyik kedvencemre. Lou Reed első szólólemezének dalán többek között Rick Wakeman is játszik, annak szövege pedig szokás szerint meglehetősen provokatív: Lisa says, hey baby, if you stick your tongue in my ear/ Then the scene around here will become very clear.
A dalt Reed korábban, a Velvet Underground tagjaként írta, és elsőként 1969-ben vették fel (bár akkor nem jelent meg):
Koncerten is eljátszották már abban az időben is:
Majd természetesen később is jóval komolyabb hangszerelésben, ahol a zongora mellett például szaxofont és klarinétot is hallhatunk:
Ezúttal a War első saját néven megjelentetett lemezéről választottam egy dalt, amelyen a Los Angeles-i zenészek egy dán szajhorminkással kiegészülve a gospel, a soul, a jazz és a blues gyönyörű elegyét adják elő.
Nem csak Demjén "Rózsi" szállt fel annak idején a szerelemvonatra. Jóval korábban az O'Jays is megtette azt. Daluk hatalmas sikert aratott, az egyik első diszkószámnak tartják. Két változata is létezik, miközben természetesen élőben is számtalanszor előadták.
Még a Stones vagy Rod Stewart is eljátszotta. Utóbbinál láthatjuk, hogy nem csak felénk volt divatos a vonatozás:
A blogban nemrég szerepelt egy Deep Purple-dal, amelyen már David Coverdale is szerepelt. Ezúttal saját együttesével hallhatjuk, amint szerelme kihűléséről (tulajdonképpen házassága tönkremeneteléről) énekel.
A dalt sokszor játszották élőben is:
Érdekes módon kilenc évvel később ismét felvették saját számukat; ekkor már Steve Vai is a Whitesnake tagja volt.
Végül egy koncertváltozat a zenekar akkori felállásával:
Miután nemrég szerepelt a blogban egy házaspár együttesének dala, íme egy több évtizeddel korábbi sláger, amelyen egy férj és felesége énekelnek a véget nem érő szerelemről.
A dalnak rengeteg feldolgozása létezik. Ezek közül csak a legelsőt mellékelem: a New Seekers már 1971-ben előadta:
A Bad Time a Grand Funk utolsó nagy sikere volt. A következő évben az együttes ismét megváltoztatta a nevét, és zenéjük a hetvenes évek második felében fokozatosan elhalványult.
A dalt 1995-ben a Jayhawks dolgozta fel:
: